Egy tíz éves szabolcsi kislány soha többet nem akar iskolába menni. Valamikor a tanév vége előtt olvastam a hírt: már két napja nem evett, amikor ellopta az egyik osztálytársa uzsonnáját. A padja alatt talált morzsán „bukott le”. Szégyenpadba ültették, tolvajnak nevezték…
Döbbenet, hogy a 21. század második évtizedének közepén ebben az országban lehet olyan gyerek, aki uzsonnát kénytelen lopni, mert a hétvégén a családnak nem tellett ennivalóra. Vérlázító, hogy az M1 szombat reggeli műsorában Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkára azt meri nyilatkozni: „több mint félmillió embernek sikerült a 2010-es kormányváltás óta kikerülnie a mélyszegénység köréből."
A Központi Statisztikai Hivatal a számok mögé eldugva jelezte, hogy 2010-15 között nemhogy nem csökkent, de még nőtt is a relatív jövedelmi szegénységi ráta, a férfiak körében 14,1 százalékról 14,9 százalékra, a nők körében 14,5 százalékról 15,6 százalékra. 2014-ben havi 67 ezer forintos egy főre jutó jövedelemnél húzta meg a szegénységi küszöböt, noha már akkor bevallották, hogy az ország lakóinak csaknem a fele ennél kevesebből tengeti az életét.
Az eredmény annyira rossz fényt vetne a Nemzeti Együttműködés Rendszerére, hogy a hivatal már nem is végez szegénységi kimutatásokat. Ha nincsenek hivatalos adatok, akkor nehéz rajtacsípni a minisztérium főembert a csúsztatáson. A kormánytévé riportere nem pirul el, nem kérdez vissza.
És ott említést sem tesznek az uzsonnalopáson kapott kislány esetéről.
