Nem kétséges, hogy a Fidesz apait-anyait be fog dobni annak érdekében, hogy sikeres legyen az október 2-i népszavazás. Az apai-anyai ehelyütt elsősorban pénzt jelent; ma még fogalmunk sincs arról, hogy milyen trükkökkel, hogyan fejeli meg azokat az összegeket, amelyeket hivatalosan költ a referendumra. De lám, máris hibáztam, hiszen a Fideszről beszélek, miközben a népszavazást a kormány kezdeményezte és ennek megfelelően kormányzati pénzeket fog rákölteni. Nem mintha a Fidesz nem a közpénzt költené, de mennyivel egyszerűbb a költségvetés feneketlen zsákjába nyúlni, mint a normatívan meghatározott büdzséből gazdálkodni. Mellesleg, újra csak az apai-anyainál maradva: a Fidesz-kormány kettőse már most minden lehetséges eszközt bevet; gondoljunk csak az állami tévé egyperces híreire: a futball EB milliós nézettségét is arra használta ki, hogy hergeljen a migránsok ellen.
Az sem kétséges, hogy az ellenzék meglehetősen nehéz helyzetben van, s nem pusztán azért, mert – már megint – nem képes egységes álláspontra jutni, hanem azért is, mert abból a bizonyos feneketlen zsákból neki semmi sem jut. Így aztán sem pénzben, sem a rendelkezésére álló információs felületben nem tudja felvenni a versenyt a kormányoldallal, lett légyen bármily jó ötlete, hogy ellensúlyozza a jobboldal szándékait, nem nagyon jut el a választókhoz. Pedig itt és most volna jó gondolat, egy olyan ötlet, amely alkalmas lenne a közös akarat kinyilvánítására. Az MSZP új elnöke által javasolt Európa Nap ugyanis többről is szólhatna, mint a népszavazás ellenzéséről, sőt: alapvetően többről szólna. Arról tudniillik, hogy ennek az országnak a lakossága unió-párti, Európát akar és hajlandó ezt az utcán is kifejezésre juttatni. A friss felmérés szerint Magyarországon is – a Brexit riasztó hatására – nőtt az Unióhoz ragaszkodók tábora; milyen szép is lenne, ha ezt nem pusztán papíron, közvélemény-kutatásban lehetne megmutatni, hanem egy igaza Európa-párti dzsemborin. Egy olyan rendezvényen – igen, éppen október 2-án -, ahol az összes ellenzéki párt és a civil szervezetek is felvonulnának; és nem a múltra, de nem is a Fidesz-jelenre helyeznék a hangsúlyt, hanem a jövőre: Európára. Nagy lehetőség lenne ez a demokráciára vágyók számára: nem valami és valaki ellen, hanem valami mellett kellene kampányolni. Illetve talán nem is kampányolni, sokkal inkább ünnepelni.
Az első jelek, sajnos, megint nem arra utalnak, hogy lesz ilyen ünnep. Újra azt méricskélik a politikai szereplők, hogy kitől származik az ötlet. Meg azt, miként is tudnák önmagukat külön felmutatni. Pedig erre szinte semmi esély nincs; mint ahogy említettük, se pénz, se felület hozzá. Viszont egy önfeledt tömeg, egy ünneplő sokaság, amely ugyan nem vesz részt a népszavazáson – de ez a mondandónk szempontjából mindegy is - nem megkerülhető a hírekben, még az is elképzelhető, hogy az állami televízió egy percébe is beleférne. De ha nem is, a tömeg egy perccel biztosan közelebb vinné a jelenleg működő politikai rendszert a bukáshoz.
