Továbbra is mély a lakhatási válság Magyarországon, s bár lennének források a helyzet hatékony javítására, azok nem oda mennek, ahova leginkább kellene. Átol Dorottya, a Habitat for Humanity Magyarország munkatársa a szervezet legfrissebb, lakhatási szegénységről szóló jelentésének bemutatásakor elmondta: nincs központi, egységes lakáspolitika, a 2015-ös költségvetés pedig ebben a tekintetben is átláthatatlan.
Az ugyanakkor világosan kitűnik: az állam tavaly sokkal többet költött a jobb helyzetben lévők támogatására. A lakhatási támogatások teljes keretösszege 161 milliárd forint volt, ennek 67 százaléka (107,4 milliárd forint) a tulajdonszerzést és a magasabb jövedelműeket támogató kiadásokra ment el, míg a szociális célzású, inkább lakhatási szegénységben élőknek szóló támogatásokra ennek fele, 53,6 milliárd forint jutott (a keretösszeg 33 százaléka). Átol hangsúlyozta: ez az aránytalanság a 2016-2017-es költségvetésben tovább romlik.
Pedig a legnagyobb tömegeket érintő probléma épp a lakhatás megfizethetősége terén jelentkezik: a jelentés szerint Magyarországon jelenleg 840 ezer küzd ilyen problémákkal a lakásfenntartási költségek növekvő terhe miatt, 400 ezer háztartást érint az eladósodottság, 140 ezer háztartás nem tudja fizetni jelzáloghitelének törlesztőrészleteit.
Ezek a problémák gyakran előfordulnak a kedvezőbb helyzetű háztartások körében is, de a szegényebbeket aránytalanul jobban sújtják: 2,5 millióan élnek beázó, vizes, potenciálisan egészségkárosító lakásban, közülük legalább félmillióan gyerekek. Jellemző a túlzsúfoltság is: a magyar lakosság 41 százaléka (a szegények 62 százaléka) él túlzsúfolt lakásban. De vannak, akinek ennyi sem adatik meg: jelenleg mintegy 30 ezren élnek hajléktalanként.
Kőszeghy Lea, a Habitat szakpolitikai munkatársa kiemelte: Magyarországon nemzetközi viszonylatban kiemelkedő a lakástulajdon aránya, de sok a szegény lakástulajdonos. Ennek ellenére a kormány továbbra is a tulajdonszerzést támogatja, miközben a szociális bérlakás szektor nagy problémákkal küzd, az önkormányzati lakásállomány is csökken.
Az olyan intézkedésekből viszont, mint a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK), az új építésű lakásokra vonatkozó ÁFA-csökkentés, adóvisszatérítés, a támogatások feltételrendszere miatt épp a rossz anyagi helyzetű háztartások maradnak ki (ráadásul hozzájárulnak a lakásárak további növekedéséhez). Azoknál viszont, akik még hozzáférhetnek, csapdahelyzet állhat elő: a rendszer arra ösztönzi őket, hogy az ország hátrányos helyzetű, így olcsóbb területein, településein vásároljanak lakást.
Az intézkedésekkel kapcsolatban Kováts Bence, a jelentés társszerzője azt is elmondta: a normatív lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás megszüntetésével is a szegényebbek jártak rosszul. A jelzáloghitelesek helyzetének megoldására bevezetett magáncsőd kockázatos (akár lakásvesztéssel, elszegényedéssel is járhat), a feltételei is szigorúak, csak néhány száz háztartás próbálta igénybe venni. A Nemzeti Eszközkezelő programjának bővítéséről azt mondta, az csak részben tekinthető megfelelőnek, hosszútávon nem megoldás.
