A Brexit ellenére nem áll le az Európai Unió bővítése, legalábbis erre tett ígéretet Párizsban hétfőn este Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia államfő. Tegnapra már Szerbia is fellélegezhetett, miután kiderült, július 19-én megnyitják a több hónapja halogatott 23. és 24. fejezetet, s ezzel talán ténylegesen beindul a csatlakozási tárgyalási folyamat, amely 2014 januárja óta helyben topog.
Ez volt a harmadik Nyugat-Balkán csúcstalálkozó. Tavaly Bécsben rendezték meg, idén pedig a francia fővárosban. A párizsi csúcsra összesen 11 ország kapott meghívást: a hét Európai Unióhoz csatlakozni vágyó nyugat-balkáni állam - Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szerbia-, valamint öt uniós tagállam: Németország, Ausztria, Horvátország, Olaszország és Szlovénia. Szerbia és Montenegró megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat, a többi ország még nem érte el az integráció ezen szintjét.
A találkozót nemcsak az érintett államokban előzte meg nagy várakozás, az uniós és biztonságpolitikával foglalkozó elemzők is érdeklődéssel figyelték. Mindenekelőtt azért, mert az egymásra tevődő és máig gyűrűző európai válságok – görög hitel és adósságválság, menekültkrízis, illetve most már a brit kiválás az Unióból – nyomán lelassult, mondhatni gyakorlatilag leállt a bővítés folyamata így felmerül a kérdés, mennyire veszített vonzerejéből az EU?
Ugyanis, ha Brüsszel fénye kopik a Nyugat-Balkánon, ez azt is jelentheti, hogy más erőközpontok, mindenekelőtt Oroszország és Törökország válhat vonzóvá és nyerhet teret a régióban, aminek nyilván nem örülne az Európai Unió. Oroszország vonzereje Szerbiában a legnagyobb, Törökországé pedig a muzulmán lakossággal vagy azzal is rendelkező államokban.
Legtöbben úgy látják, hogy a körvonalazódó brit kilépés nem fenyegeti a Nyugat-Balkán európai integrációs folyamatát. Ugyanakkor kérdés marad, mennyire rendíti meg mindez, illetve a válságok következményeként jelentkezett uniós időhúzás a csatlakozni vágyó balkáni államok elkötelezettségét.
Egyelőre azonban úgy tűnik, a Nyugat-Balkán céljai nem változtak, csupán az elégedetlenség nőtt a halogatás miatt. Főképp Szerbiában, amely 2014. január elsejétől hivatalosan megkezdte ugyan a csatlakozást, de mindmáig csupán két fejezetet nyithatott meg tavaly december közepén. Akkor ígéretet kapott arra, hogy megnyithatja a két talán legfontosabbnak tartott, az emberi jogokról és az igazságszolgáltatásról szóló 23-as, valamint a jogállamiságra és a belügyekre vonatkozó 24-es tárgyalási fejezet is, de ez még nem történt meg.
Először Horvátország emelt vétót, majd Nagy-Britannia is. Múlt hét csütörtökön annak ellenére, hogy Horvátország beleegyezését adta, az EU újabb tárgyalási fejezeteket nyitott meg Törökországgal és Montenegróval, a Szerbia csatlakozására vonatkozó fejezetek megnyitását azonban elhalasztotta. Belgrádban óriási volt a csalódás, több vezető politikus jelezte is, hogy érthetetlen számukra a döntés, Aleksandar Vucic kormányfő pedig jelezte, magyarázatot vár a párizsi csúcson. Szerbiában sokan úgy érzik, hogy miközben Törökország felé engedményeket tesz az Unió a migránsválság miatt, a kérdést példásan és humánusan kezelő Szerbia (az ország számos elismerést kapott e téren) továbbra is akadályozott az integrációban.
Párizsban bejelentették, július 19-én Szerbia is megnyithatja a két csatlakozási fejezetet.
