Elie Wiesel emléke előtt tiszteleg a világ. A vasárnap 87 éves korában elhunyt író-filozófus 1928-ban, a romániai Máramarosszigeten született, amely 1940-ben a második bécsi döntés révén visszakerült Magyarországhoz. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Nagyváradon és Debrecenben magyar nyelvű zsidó iskolába járt.
Anyanyelve a jiddis volt, de édesapja révén tudott magyarul. 1944 májusában a magyar hatóságok családjával együtt deportálták. Tizenöt évesen megjárta a monowitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborokat. A munkatárborban együtt dolgozott édesapjával, akit egy német katona vert agyon 1945 januárjában. Két lánytestvére túlélte a haláltábort, kishúga és édesanyja viszont az áldozatok sorát gyarapította.
A háború után egy franciaországi árvaházba került, ahol újra találkozott nővéreivel. Franciaországban a Sorbonne egyetemen filozófiát tanult, majd újságíróként egy tel-avivi lap párizsi tudósítójaként dolgozott. Párizsi évei alatt kezdett el könyveket írni, először héber, majd jiddis, később angol és francia nyelven is. Munkássága elsősorban az európai zsidóság tragédiáját járta körül. Több mint ötven könyvet írt, első jelentős műve a „És a világ csendben maradt” volt, legismertebb pedig az 1961-ben megjelent Az éjszaka című regénye.
Ő használta először mai értelemben a holokauszt kifejezést.
1955-ben költözött New Yorkba, amerikai állampolgárként itt élt haláláig. A Boston Universityn tanított. Sokrétű munkássága révén vált a világ legismertebb holokauszt túlélőjévé.
1986-ban kapta meg a Nobel-békedíjat, ezután alapította meg feleségével az Elie Wiesel Alapítványt az Emberiségért. 1978 és 1986 között a holokauszt-emlékbizottság elnöke volt. Alapító elnöke volt a párizsi központú Kultúrák Univerzális Akadémiájának is.
Fő feladatának tekintette a mindenféle fajgyűlölet elleni küzdelmet, szót emelt a volt Jugoszlávia területén zajló etnikai tisztogatások ellen is. E vezérelvének köszönheti súrlódásait „mindkét szülőhazájával”, Romániával és Magyarországgal is. Több nemzetközi díjat és kitüntetést kapott, többek között 1989-ben a George Washington-díjat, 2001-ben a francia Becsületrend Nagykeresztjét, 2002-ben a Románia Csillaga érdemrend főtiszti keresztjét, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét.
2004-ben, amikor megtudta, hogy Ion Iliescu román államfő az antiszemitizmusáról és idegengyűlöletéről elhíresült Corneliu Vadim Tudornak, a Nagy-Románia Párt elnökének is ezt a kitüntetést adományozta, visszaadta az elismerést. A magyar kitüntetéséről 2012-ben mondott le, mert úgy érezte, hogy a magyar hatóságok bátorítják a világháborús magyar kormányok tisztára mosdatását, így tiltakozott a Horthy-kultusz felélesztése ellen.
A világ vezető politikusai meghatódva búcsúztak Wieseltől. Barack Obama amerikai elnök közleményében az erkölcs egyik legerősebb hangjának, a világ lelkiismeretének nevezte. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint Elie Wiesel különleges személyiségén és magával ragadó könyvein keresztül az emberi szellem győzelmét fejezte ki a kegyetlenség és a gonoszság felett.
Joachim Gauck német államfő is közleményben búcsúzott a Nobel-békedíjas filozófustól és óva intette mindenekelőtt a fiatalokat a szélsőjobboldaliság és az idegengyűlölet veszélyeitől. „Szülőhazája, Románia mély tisztelettel adózik Elie Wiesel emléke előtt, akinek kiemelkedő életútjára erkölcsi támaszként tekint” - írta Klaus Iohannis román államfő búcsúüzenetében. Dacian Ciolos román kormányfő és a román külügyminisztérium, valamint a bukaresti Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet részvétnyilatkozatban reagált a Nobel-békedíjas író halálhírére.