Magyarország szerencsés ország. Gyakran úgy érezhetjük, hogy mi vagyunk a világ közepe. Rólunk szól minden, s a világ államainak nagy része minket másol, a mi módszereinkre kíváncsi. Megszokhattuk már, ha egy fontos világpolitikai esemény történik, kiáll a miniszterelnök, elmondja, amit akar, s amelynek lényege az: megint nekünk volt igazunk, csak a mi véleményünk számít. Elképzeljük, amint Nagy-Britanniában lélegzetvisszafojtva várják, mit mond a magyar kormány feje, ő hogy látja, tényleg a bevándorlás miatt szavaztak-e a Brexitre? Vagy Brüsszelben az EU illetékesei vakargatni kezdik a fejüket, s bólogatva ismerik el: megint igaza volt!
Az a legnagyobb baj, itthon képesek is vagyunk elhinni, hogy tényleg mi diktáljuk a feltételeket. Előbb-utóbb azonban rá kell majd ébrednünk arra, ez mennyire nincs így. Aki azt gondolja, hogy minden mehet így tovább a régi kerékvágásban az Európai Unióban, az nagyon téved. Miközben Orbán Viktor és társai a nemzetállamok erősítését követelik azt hangoztatván, hogy Brüsszelnél erősebbek a tagországok, egyre több jel vall arra: az EU a kétsebességes Európa felé halad. Nevezetesen néhány ország dönt majd a kulcskérdésekben, s a többiek kénytelenek lesznek elfogadni azt úgy, hogy sok beleszólásunk nem lesz az ügyekbe.
Lehet azt állítani, hogy ez nem demokratikus megoldás, de a gazdagabb országok pedig mondhatják azt: ha mi adjuk a pénzt, mivel nettóbefizetők vagyunk, akkor egy kicsit vegyenek vissza a lendületből azok, akik az uniós tagság legnagyobb haszonélvezői.
A kétsebességes Európa ötlete már évtizedekkel ezelőtt felvetődött, végül azonban olyan demokratikus alapokra helyezték az Uniót, hogy mindenki fontosnak érezhette magát benne, s azt mondhatott, amit akart. Most azonban új helyzet állt elő, s a britek (várható) kilépésével valóban létrejöhet a kétsebességes Európa.
Lehet nemzetállamokról, különféle uniós koncepciókról, beszélni, de azt azért, ha tetszik, ha nem, figyelembe kell venni: mi csak sodródhatunk az árral, kénytelenek vagyon elfogadni a nagyok döntéseit. Az itthoni publikumnak el lehet adni persze azt, hogy mindenki ránk figyel, s bizony, jócskán akadnak olyanok, akik lelkesen tapsolnak ehhez az előadáshoz.
