Óvatosan kell fogalmazni. Muszáj felsőfokban beszélni, muszáj himnikus megközelítésben szólni. Muszáj, különben nem leszel eléggé magyar, nem leszel eléggé nemzeti. Nem lehet csak úgy örülni, nem lehet csak úgy meghatódni, s persze nem lehet kritikai hangokat hallatni, mert ha ezt teszed, kiátkoznak a nemzetből (amelynek, mert más a véleményed, szerintük amúgy sem vagy része).
És nem is akarnék én kilógni a sorból, már csak azért sem, mert valóban kiválóan szerepelt a magyar labdarúgó válogatott az Európa-bajnokság csoportmérkőzésein és a belgák elleni nagy vereség sem nevezhető feltétlenül csúfosnak. Ráadásul, amit a szurkolók műveltek – kevés kivételtől eltekintve – itthon és a meccsek helyszínein, az külön is csodálatra méltó. Fantasztikus hangulat, fantasztikus – lám, lám a felsőfok – szeretet és elképesztő összefogás, pontosabban az összetartozás érzése. Egyesek már arról beszélnek – mit egyesek? így kell fogalmazni: ez a kánon -, hogy a nemzeti (sic!) válogatottunk megteremtette a nemzeti egységet. Tömegek vonultak az utcára, hogy éltessék a csapatot, együtt énekeljenek, és kiáltsák: ria, ria Hungária. A lelkesedés a kieséssel sem múlt el, a Hősök terén valódi hősökként fogadták a válogatott futballistáit, üdvözölték a szövetség kapitányt és segítőjét. És most tessék figyelni: két migránst.
Na ez az a pillanat, amikor e sorok írója a nemzet ellenségévé válik, amikor napi politikát csinál a labdarúgásból, amikor olcsó fogásokkal akar a magyar miniszterelnökön ütni. Ezt fogják rólam gondolni, netán írni, feltétlenül eljutva odáig, hogy egyike vagyok a Soros-bérenceknek. Pedig csak arra a paradoxonra akarnám felhívni a figyelmet, hogy ama bizonyos nemzeti egység most épp egy olyan emberen (is) múlott, múlik, aki persze nem migráns, hanem egyszerű külföldi munkavállaló, de mégis, az orbáni fogalmak szerint gazdasági érdekei alapján él – átmenetileg – Magyarországon. Igen, Storck mester és segítője, Möller edző, német állampolgárok, akik az MLSZ-szel kötött szerződés alapján azon fáradoznak, hogy a magyar foci válogatott – újmagyarul: a nemzeti csapat – a lehető legjobb eredményt érje el a nemzetközi versenyfutásban. Idáig az Európa-bajnokságon, ősztől pedig a világbajnokság selejtezőiben.
Hiába no, bonyolult világ ez, bonyolultabb, mint ahogy azt a magyar miniszterelnök időnként láttatni akarja velünk.
