Kétségkívül a változtatásra szavazott a szocialisták szombati kongresszusán a küldöttek többsége. Ezek után "mindössze" annyi a teendő, hogy a választók nagyobbik részét is meggyőzzék róla, kormányváltásra is szükség van. Mégpedig a baloldali pártok vezetésével. Az új pártelnök mindenesetre ezt tűzte ki célul. De Molnár Gyula azzal is tisztában van, hogy eddigi szavazóikon kívül még legalább egymillió embert kell maguk mellé állítaniuk. Szép vállalás. Ha megtudja - megtudják - csinálni, csak elismerés járhat érte.
A most leváltott pártelnök, Tóbiás József is ezért küzdött, s feltehetően fog a jövőben is. Neki mindössze két év adatott meg, hogy kivezesse a szocialistákat abból a mély gödörből, amelybe már a 2010-es parlamenti választások előtt belekerültek és 2014-ben, sőt utána sem voltak képesek kikecmeregni. Ez relatíve nem volt hosszú idő, de a korábban sikeres pártban a jelek szerint türelmetlenek. Nem is ok nélkül. Saját problémáik miatt sem könnyű felkészülni a két év múlva esedékes választásra, de a feladatot jócskán nehezíti az a hatalom, amely már régóta nem ad mozgásteret az ellenzéki pártoknak. Elég elolvasni Kövér László legújabb interjúját (a 888-on), vagy a Fidesz értékelését az MSZP kongresszusáról, és senki sem kételkedhet benne, hogy a kormánypártiak egy kanál vízben megfojtanák politikai ellenfeleiket.
Ami persze kedvező is lehet az új szocialista vezetésnek, hiszen a konkurens pártok iránti elfogult gyűlölet és a társadalom folyamatos lenézése könnyen árthat is a jelenlegi rendszernek. De ebben a helyzetben a szocialista pártnak is ki kell lépnie eddigi komfortzónájából és olyan politikát kell ajánlania - majd megvalósítania -, amely a valódi változás ígéretét hordozza.
Molnár Gyula azért lett pártelnök, mert megújulást kínált, mégsem annyira radikális megoldást, mint Tóbiás másik két kihívója. És megválasztása után azt mondta, együtt akar dolgozni mindenkivel, akinek korábban volt, de most nincs funkciója a pártban. Az MSZP-ben valóban egyre több a volt pártelnök és volt elnökségi tag. Őket eddig nem mindig a konstruktív közös munka jellemezte. Ha ezen most változtatnak, már előre lépnek.
De a java csak azután jön.
