Jó hogy vannak mindenre kiterjedő figyelmű önkormányzati képviselők, mint a szentendrei Fidesz-alapító, Zakar Ágnes. (Láttam a kampányinterjúját. Csak akkor kezdett a papírjaiba nézni, amikor a legfontosabb céljairól kérdezték. Fejből nem sikerült. Pedig ő pedagógus, és 14 éve városanya.) Más viszont megy neki. A Bárczi Gusztáv Általános Iskola a város és a térség egyetlen gyógypedagógiai intézménye. Az iskolának 60 sajátos nevelési igényű diákja van, köztük mozgássérültek, autisták, Down-szindrómások – írja a nol.hu.
Zakarnak ide, az iskola elé sikerült kilobbiznia a városnál egy megállni tilos táblát, és sárga csíkot. Csak úgy, emberségből. Másutt a mozgássérülteknek külön helyeket alakítanak ki, megint másutt pedig Szentendre van. Egy szülő szerint „valaki” direkt megnehezíti a gyerekek életét.
De ez nem volt elég.
A napokban Zakar arra kérte e-mailben az iskola vezetését, hogy a gyerekeket ne vigyék többet az intézmény közelében található egyetlen játszótérre. Mert: „ez egy környék gyerekeinek és nem iskolai táborozóknak épült kis játszótér!” Érezzük meg e gondolat ízét: táborozók! Olyasmire gondolt vajon a képviselő, ahol koncentrálják a „selejtes egyedeket”? Vagy mégis mire? A sárga csík a suli előtt nem elég? Mi kéne még? Egy Down-kóros nem hintázhat az "egészségeseknek szánt" hintán? Mi a Zakar-numerus, hány beteg fér meg a „normálisak” között?
Az efféle gondolatnak van egy - a (szél)jobbon igen kedvelt - „irányzata”. Valamilyen -izmus. Most nem jut az eszembe hirtelen...
