Talán csak az újszülötteknek nem mond semmit az ősöreg alapvicc poénja: az erdőben a nyuszit a medve megpofozza, ha van rajta sapka, ha nincs. Vagyis minden pofon mellé lehet valamilyen indokot állítani. Akkor is, ha régi cimboráról és százmilliárdokról van szó.
A Közgép történet igen csak hajaz erre a faviccre. Simicska Lajos cége, amely a nevezetes "G" napig ontotta tulajdonosának a milliárdokat, szinte azonnal a taccsvonalra került, amint a két egykori kollégista jó barát egymásnak feszült.
A Közgép, amely korábban nem tudott úgy pályázni, hogy akár magában, akár konzorciumban ne nyerjen közbeszerzési tendert, most már akkor sem jutott megbízáshoz, ha valóban a legjobb ajánlatot tette. Sőt, a gönyüi kikötő beruházásánál, mint azt a minapi jogerős bírói ítélet is kimondta, jogalap nélkül, igen csak izzadságszagú ürüggyel nemcsak a konkrét pályázatból zárta ki az elvileg a közbeszerzések tisztaságán őrködő bizottság, hanem a felettes hatóság 3 évre a "közügyektől", vagyis mindenféle közbeszerzési pályázattól is eltiltotta a miniszterelnök egykori pajtását.
Azért valamit érezhettek a koncepció kidolgozói, mert az ügyészséggel, rendőrséggel ellentétben a bíróságok, a bírák többsége még kitart a függetlensége mellett. Számíthattak arra, ami be is következett, hogy esetleg a nyuszin mégis lesz sapka, holott a pofont azért kapta, mert nem volt rajta.
A narcisztikus erőszak rendszerének (ner) törvénybarkácsolói összetákoltak hát egy olyan jogszabályt, amivel sok legyet és milliárdot üthettek egy csapásra. Ezentúl a politikusok rokonai, ismerősei, boldog ősei is indulhatnak közpénzen finanszírozott pályázatokon, viszont nem a legkedvezőbb árajánlat a nyerő, hanem amire megbízható bírálók azt mondják, hogy az a legjobb.
Így a pernyertes Közgép indulhat ugyan ezentúl minden közbeszerzésen, nyerni nem fog. Ha lesz rajta sapka ha nem, csak egy a biztos: a pofon.
