Az egyszerű olvasó kapkodja a fejét: nincs olyan nap, hogy Matolcsy körül ne sülne ki valami disznóság. Bármelyik állami vezető mosogatja a szennyesét, sehogy sem sikerül megtisztítani. Aki figyeli a híreket és az intézkedések halogatását (elmaradását), arra a kérdésre szeretne választ kapni: törvényes vagy törvénytelen közpénzek „magánosítása”. Ha igen, Matolcsy úr védelmezői idézzék a törvényt. Ha nem, meg kellene mozdulnia a bírónak látszó igazságszolgáltatásnak, mely a jelek szerint nem mér egyenlő mértékkel. Ha meggondoljuk, a százmilliárdok elsikálása az utóbbi évek legnagyobb törvénytelensége és botránya, amelyet a kormányfőnek és a kancelláriaminiszternek sem sikerült elsikálnia, sőt, a nagy igyekezetben az ő mundérjuk is besározódott. Nem egy-két pötty fröccsent rá, koszosak lettek tetőtől-talpig.
Ritkán adatik meg a tesze-tosza ellenzéknek, hogy közös igyekezettel lecsapja a felkínált magas labdát. De nem! Az úgynevezett ellenzék önmagával tusakodik. Amit az MSZP Dunaújvárosban művelt, nem egyszerűen szánalmas, hanem felháborító. Önzésből és hülyeségből jeles! És ezek az urak politikusnak nevezik magukat… Igaz, kormányoldalon is akad botcsinálta politikus (akit bottal kellene kikergetni a parlamentből). Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője képtelen belenyugodni, hogy az üzletek vasárnap is nyitva tarthatnak. Ravasz hadműveletekkel igyekszik korlátozni a nyilvánvaló népakarat érvényesülését. Lassan A kecskegidák és a farkas meséjének farkasára emlékeztet, aki kecskemamának maszkírozza magát, de lerí róla farkas volta. Szerencsére fogatlan farkas, hulladékon él. Azt nem érti az egyszerű honpolgár, miért nem mondják neki párttársai, maradjon békén, élvezze tiszteletdíját, üljön a kispadon, ne játssza el, hogy a csapat ásza, hiszen csak a frásza, aki megszólalásaival lassan negatív tartományba viszi a nullánál veszteglő KDNP-t.
Hasonló szerepre vállalkozott a kiterjedt rokonsággal rendelkező Matolcsy György a Fidesz berkeiben. Mérhetetlen szerencséje, hogy a fiatal demokratákból pocakos földesurak, kapitalisták és trafikosok lettek, akik példaképüknek tekintik azokat, akik ügyesen lenyúlják a közvagyont, miközben keresztény Magyarországról papolnak. A majdani, elfogulatlan gazdasági szakkönyvekben, melyeket nem a jegybankelnök ír és vásárol föl, külön szerepel majd a „matolcsyzmus” fogalma. Gyengébbek kedvéért a közvagyon elemelése (lsd. tolvajlás).
