- Nem szívderítőek az idei első negyedév növekedési adatai. Egyértelművé vált, ha elapadnak az uniós források, azt a magyar gazdaság azonnal megérzi. Mennyi pénz érkezett Brüsszelből és hová lett ez az irdatlan összeg?
- Mindent összevetve 2007-2013 között Magyarország több mint 25 milliárd eurós kohéziós támogatásra volt jogosult a brüsszeli költségvetésből, amiből mintegy 23 milliárd érkezett meg. Ezzel szemben évente mintegy 1, összességében 7 milliárd eurót fizetett be Magyarország a közös kasszába. Jelenleg még 2,3 milliárd euró sorsa kétséges, mert uniós szervezetek vizsgálják azokat az ügyeket, melyek finoman szólva nem teljesen tiszták. Az így kialakult 16 milliárdos nettó támogatáshoz járultak a közös agrárpolitika közvetlen átutalásai, valamint kisebb egyéb támogatások. Összességében mintegy 21 milliárd euróval nettó forrással rendelkezhetett hazánk, ami éves átlagban 3 milliárd eurót jelentett. Ez majdnem a 3 százaléka a nemzeti jövedelemnek. Természetesen ez a hatalmas összeg nem egyenletesen elosztva érkezett, hiszen a kohéziós alapokra pályázni kellett, és Brüsszel a projektek ellenértékének nagy részét utólag finanszírozza. Szemben a földalapú (mezőgazdasági) támogatásokkal, amelyek évente hektáronként 69.000 forint formájában automatikusan érkeztek. Hogy ezeket a jogosultak mire költötték, csak találgatni lehet. A magyar mezőgazdaság modernizációjára - igen kevés kivételtől eltekintve - aligha. A hétéves uniós pénzügyi ciklus ugyan 2013-ban véget ért, de még két évük volt az országoknak, hogy "kilapátolják" a bent maradt forrásokat. Magyarország is ezt tette, lapátolt, teljesen mindegy mire, csak egy volt a fontos, egyetlen eurócent se ragadjon bent a kasszában. Emiatt 2013-2015 között jóval az éves átlag fölötti összegek folytak be az országba, vagyis a bruttó nemzeti termék (GDP) 3 százalékánál jóval nagyobb pénzekről beszélhetünk. Hol jelent ez meg a gazdasági növekedésben? A magyar gazdaságtörténetben ekkora és vissza nem térítendő összeg a sikeres modernizációra soha korábban nem állt rendelkezésre. Ennek a helytelen felhasználása, sőt, nagyrészt fenntartható fejlesztés nélküli elherdálása nemcsak felelőtlenség, de megbocsáthatatlan bűn.
- Nem arról van szó, hogy sok beruházás gyümölcse csak hosszabb távon érik be?
- Sajnos nem. Erről akkor beszélhetnénk, ha az adott kormányzat az oktatásba, egészségügybe, kutatás-fejlesztésbe fektetett volna euró százmilliókat. Ebben az esetben valóban hosszabb távon számíthattunk volna a beruházások eredményeire.
- Varga Mihály gazdasági minisztert saját bevallása szerint meglepték az idei első negyedéves adatok. Valóban ennyire váratlan volt, hogy Magyarország mégsem teljesít jobban?
- Engem az ő meglepetése lepett meg. Ha a német gazdasági vagy pénzügyminiszter mondott volna ilyent, már aligha lenne a helyén. Minden elemző számára világos volt, hogy a magyar gazdasági növekedésnek, ha nem is az egyetlen, de mindenképpen meghatározó tényezője az uniós támogatás. Ezek a források finanszírozták a hazai építőipart, így nem véletlen az a hatalmas zuhanás, amit 2016-ban eddig tapasztalhattunk. Ugyancsak Brüsszel fizette az ebben a formában semmire sem jó közmunka költségeit. Nem tudom milyen közmunka-programok fognak indulni, mert erre a célra uniós forrás egyelőre nincs. Nem beszélve a "városszépítési" projektekről, amelyek lehet, hogy állampolgári közérzetet javítanak, de gazdasági felzárkózást nem támogatnak, pontosabban, a jövőben a fenntartási költségeket már a magyar költségvetésnek kell fedeznie, nem pedig újabb uniós pénzeknek. Nem szeretek a saját munkáimra hivatkozni, de tavaly nyáron angolul, ősszel németül írtam arról tanulmányt, hogy a papíron éppen megindult magyar gazdasági növekedés fenntarthatatlan. Nem csak az uniós források elapadása miatt, hanem azért is, mert azon kívül főleg a két nagy autóipari beruházás húzta a gazdaságot. Ezek tavaly már elérték a kapacitásuk csúcsát. Ezeken kívül az elmúlt években meghatározó, illetve a jövőbeni versenyképességet fenntartó beruházás alig történt. Jól jellemzi ezt az a tény, hogy amíg Magyarország társadalmi teljesítménye 2015-ben végre elérte a 2008-as szintet, addig a beruházások összege még mindig 20 százalékkal marad el a nyolc évvel korábbitól.
- Kedvenc hivatkozási alapja a kormánynak a kis és közepes vállalkozók (kkv) támogatása. Nekik jutott az uniós pénzfolyamból?
- Szerintem az uniós forrásoknak talán a 10 százaléka jutott erre a szektorra, a versenyképesség javítására. A felzárkózó országokban kulcskérdés, hogy a hazai vállalkozások hogyan teljesítenek. Semmiképpen sem hatékony módszer az államosítás, központosítás. Valóban a kkv-kat kellett volna hozzásegíteni, hogy közvetlenül is képesek legyenek exportálni versenyképes termékeiket, beszállítói lehessenek Magyarországon megtelepedett nemzetközi cégeknek. A magyar kivitel 80-85 százaléka import anyagokat tartalmaz, vagyis a saját hozzáadott érték átlagban 15-20 százalék. Ésszerű gazdaságpolitikával, a kkv-k versenyképessé tételével részben ki lehetett volna váltani a behozatalt. A magyar államkasszába folyt volna be a termelés után az adó, a járulékok, miközben számos új és versenyképes munkahelyet lehetett volna teremteni. Végül, de nem utolsó sorban, egy ennyire nyitott gazdaságban bebizonyíthatták volna ezek a cégek, hogy állják a versenyt a külföldi termékekkel a belföldi piacon is.
- A kormány azt ígérte, hogy a mostani uniós ciklusban a források 60 százaléka jut a kkv-nak és 2017-ben el is költik az összes támogatási pénzt. Ez lendületet adhat a gazdaságnak?
- Azt, hogy 2017-ben el lehet majd költeni a telkes ciklusra szánt támogatási összeget, csak az állíthatja, akinek fogalma sincs arról, hogyan működik az uniós támogatási rendszer. Ez egyébként technikailag is lehetetlen. Még ha ezrével is lennének versenyképes pályázatok, amelyek beleillenek az uniós, illetve a magyar feltételrendszerbe és Brüsszel rá is bólintana, az utófinanszírozás miatt Brüsszel csak később fizetné ki őket. Egyelőre azonban nem látom Magyarországon azt a dinamikus, kockázatvállaló, innovatív és a napi politikától független vállalkozói réteget, amely tömegével alkalmas lenne ezekre a pályázatokra. Ráadásul ebben a ciklusban kevesebb pénz jut Magyarországnak, nagyjából 21 milliárd euró a hét évre. Ám lehet, hogy még ennyit sem kapunk, ha az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatai alapján nem csak az eddig zárolt 2,3 milliárd eurónak, több mint 700 milliárd forintnak inthetünk búcsút. Még így is óriási összegeket utal egy olyan országnak, amelynek a kormánya egyedüliként a közösség tagállamai között, a hivatalos politika szintjén unióellenes. Nem kevésbé fontos az uniós pénzek felhasználását tekintve, hogy Magyarországon a gazdaság és a politika bűnszövetkezetté állt össze, és az uniós támogatások jelentős része, vagyis a német, osztrák, holland, brit, finn és egyéb tagállamok adófizetői éppen ezt az összefonódást támogatják.
- Mégis ezt a rendszert erősíti Brüsszel. Miért nem tesznek valamit?
- A vizsgálatok folynak, de az OLAF nem döntéshozó és végrehajtó szervezet, csak továbbítja a jelentését az Európai Bizottságnak. Az unió malmai lassan őrölnek, de előbb-utóbb valamilyen őrlemény lesz. Amiben viszont a kormány majd nem sok örömét leli.
Inotai András: Magyarországon a gazdaság és a politika bűnszövetkezetté állt össze FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
- A miniszterelnök és frontemberei a magyar szuverenitás védelmére hivatkozva támadják az uniót. Mennyire reális ez a függetlenség?
- Egyetlen ország sem teljesen szuverén, még a nagy államok sem. Mindenki függ a környezetétől, akár a klímaváltozást, akár a gazdaságot, a politikai közeget vesszük figyelembe. Magyarország kicsi, nyitott ország, amely az uniós társadalmi termék 0,7 százalékát állítja elő. Amikor szembemegyünk Brüsszellel, a 0,7 harcol a 99,3 százalékkal. Ezer szállal kötődünk a világgazdasághoz, mindenekelőtt az unióhoz. Exportunk közel 80 százaléka az Európai Unióba irányul, a döntően uniós külföldi tőke az éves magyar gazdasági teljesítmény több mint felét adja. A magyar export nagyjából 80 százalékát külföldi tőke által működtetett cégek adják. Nagyon helyes, hogy nyissunk keletre, de nem árt tudni, hogy a felfutó magyar-kínai üzleti kapcsolatok értékének több mint 90 százaléka három magyarországi multinacionális cégtől származik. Még a német kkv-k is elsősorban a nagyok farvizén, illetve beszállítóként jutnak be a hatalmas ázsiai piacra.
- A magyar kereskedőházak nem segítenek Afrikában, Dél-Amerikában a terjeszkedésben?
- Ezek a kereskedőházak többnyire arra a jók, hogy néhány havernak egy-két évig adnak jól fizetett állást, ahol, köszönik szépen, jól érzik magukat. A keleti nyitás után a déli nyitás: az Afrikába irányuló export a teljes magyar kivitel 1, a Latin-Amerikába irányuló export pedig a másik 1 százaléka. Ezt természetesen kívánatos növelni, de hol vannak hozzá a versenyképes termékek és szolgáltatások, a piacismeret, a pénzügyi és logisztikai háttér, a szakember-gárda, és még sorolhatnám a feltételeket. Az elmúlt 200 évben általában is jellemző volt a magyar politikusokra, de a mostani kormányzatra különösen igaz, hogy három hibát mindig elkövetnek: nem szoktak a térképre nézni, nem tanulnak a történelmi tapasztalatokból, és nem tudnak tízig számolni. Mindezek következtében ma a magyar kormány mozgástere az unióban és a világban közelít a nullához. A mozgásteret jelentősen csökkentő "szabadságharc" helyett gyökeresen más politikára lenne szükség. Hiszen a történelmi visszatekintésben is kedvező keretek erre adnának lehetőséget. Tagjai vagyunk fontos nemzetközi szervezeteknek. Az uniónak, a NATO-nak és számos más nemzetközi szervezetnek is. Önmagában már az átlátható, korrupciómentes közigazgatás és a társadalmi kohézió minimálisan elengedhetetlen szintje is növelhetné ezt a mozgásteret. Jelenleg egyikkel sem rendelkezünk. Miközben a legtöbb állam igyekezett tompítani a vagyoni különbségeket, az Orbán-kormány rátett néhány lapáttal a társadalmi és jövedelmi polarizációra. Egyrészt az egykulcsos személyi jövedelemadóval, amelynek én haszonélvezője vagyok, de ettől ez még gazdaságilag irracionális, társadalmilag pedig immorális. Az úgynevezett rezsicsökkentés is vonatkozik az úszómedencés tehetős emberre éppen úgy, mint a kisnyugdíjasra. Nem beszélve a minden nyugdíjas számára érvényes legutóbbi 0.9 százalékos nyugdíjemelésről, amire a jelentős nyugdíjat kapóknak aligha van szüksége, miközben megfelelő elosztás mellett a kisnyugdíjasok életkörülményeit érezhetően javíthatta volna. Számos jel és intézkedés mutat arra, hogy a kormány mintha lemondott volna 3-3,5 millió magyarról. Szükség lenne egy jövő orientált, nyitott, innovatív társadalomra. Az elmúlt időszakban a magyar társadalom sajnos nem ebbe az irányba ment. Bezárkózott, és aki ezt nem viseli el, az külföldre ment, megy. Elsősorban a jól képzett, vállalkozó kedvű szakemberek.
- Meghirdette a kormány a szakképzés reformját, amely majd jobban illeszkedik a gazdaság igényeihez. Ennek jegyében szinte lenulláznák a közismereti tárgyakat, a nyelvoktatást. A mai, hangsebességgel változó világban lehetséges évekre, évtizedekre előre meghatározni kiből mi legyen?
- Ami már mai gond, hogy egyebek mellett azért sincsenek beruházások, mert nincs elegendő megfelelően képzett munkaerő. Az ilyen munkaerőt az jellemzi, hogy rugalmas, akár a munkaidőt, akár a munkahelyet illetően, vagyis nincs röghöz kötve és hajlandó képezni, átképezni magát akár egy másik szakmára is. Azok a fiatalok, akik ma lépnek be a munkaerő-piacra, mire elérik a nyugdíj korhatárt, akár 6-7 szakmát is válthatnak. Ez a kormány mintha nem hallott volna a globális versenyről, a negyedik ipari forradalomról, a digitális korszakról. Hogyan lehetne ma előre jelezni azt, hogy akár csak néhány év, de főleg másfél évtized múlva milyen lesz a munkaerő-piaci kereslet? Viszonylag jól belátható, hogy mely szakmák fognak gyakorlatilag eltűnni, és ezekbe nem érdemes beruházni. Miközben új szakmák fognak megjelenni, s ez állandó tovább- és átképzést jelent. Erre már az általános iskolában fel kellene készíteni a diákokat. Nem a lexikális tudást kellene erőltetni, az adatokra ott van az internet. Rugalmas, nyitott, együttműködő és önálló gondolkodásra alkalmas embereket kellene nevelni. Ez azonban pontosan az ellenkezője a jelenlegi rigid, államilag irányított, fegyelmező, központosított oktatási rendszernek. Ennek a kormánynak modern rabszolgákra van szüksége a hatalma megtartásához. Széljegyzetként megemlítem, a közmunka sem lett volna elhibázott, ha megfelelő képzéssel kapcsolták volna össze. A versenyképes munkaerő-piacra való belépés alapvető feltétele az angol nyelvtudás és a számítógépes ismeretek, és természetesen a munkaerő egyéni tulajdonságai, amelyeket semmiféle intézményesített oktatási fórumon nem oktatnak.
- A héten szavaznak az uniós tagságról a britek. Ha a kilépésre szavaznak, megcsappanhat például a Magyarországnak jutó apanázs?
- Bármi megtörténhet. Ha a kilépés mellett döntene a britek többsége, akkor egy legalább kétéves tárgyalássorozat kezdődhet az új feltétekről. Az első reakciók várhatóan a nemzetközi pénzpiacról fognak érkezni. Mert akár tetszik akár nem, a tőke globálisan mozog és levonja a következtetéseket. Lehetséges, hogy az angol font leértékelődik, de az eurózóna is átélhet viharokat, mert a pénzpiac gondolhatja, hogy az unió is gyengül a britek távozásával. De egyáltalán nem állítom, hogy ez biztosan így fog bekövetkezni. Ám azt is el tudom képzelni, hogy a "Brexit" és a nemzetközi nyomás hatására az uniós magországok, illetve az eurózóna államai közötti összefogás, kapcsolat tovább erősödik. Az annyit emlegetett két-, vagy többsebességű Európa hirtelen valósággá válhat. Ha ebben a helyzetben Magyarország a perifériára szorul, az sokkal nagyobb gazdasági hátrányt jelenthet számunkra, mint az, hogy a britek fizetnek-e a közös kasszába, vagy nem. A következő uniós ciklusban egyébként is gyökeres változások várhatók, teljesen új struktúrák alakulhatnak ki. Nagy valószínűséggel jóval kevesebb pénz áll majd rendelkezésre és vannak olyan elképzelések, hogy megszűnik az "ingyen ebéd", és kizárólag visszatérítendő támogatások lesznek. Nem véletlenül mondta a magyar parlament elnöke tavaly, hogy "nekünk az az egyetlen érdekünk, hogy az unió fizessen, azon kívül nem érdekel bennünket az unió". Vannak olyan forgatókönyvek, hogy Magyarország kilép az unióból. Vagyis ha nem kapunk tőlük pénzt, akkor nincs értelme bent maradni, mert csak korlátozzák "szuverenitásunkat". Remélem, ez a jövőkép csak nagyon kevesek vágyálma, nemcsak nálunk, de a többi kelet-közép-európai tagállamban is.
