Egyet kellett értenünk a franciákkal, akik tavaly november óta azt üzenik az iszlám terroristáknak, nem félünk, mert a nyugati demokráciák öngyilkossága volna a bezárkózás. Suicid volna az állandó rettegés a robbanásoktól, a halottak, sebesültek látványától, attól, hogy bármi is megakassza a megszokott életmódjukat. Egyetértünk Manuel Valls francia kormányfővel, aki úgy figyelmeztet a terrorveszélyre, hogy közben fél szemmel az Eb-re legálisan érkezett angol és orosz B-közepet lesi, és ha van benne némi szarkazmus, és ha a világ általában nem volna olyan, amilyen, akkor azt mondhatná: minek ide iszlám innováció, hatalmas titkos apparátus, ha egyszer mi, európaiak is el tudjuk egymás között intézni dolgot. Romba tudjuk dönteni a nagyvárosokat néhány futballmeccs ürügyén.
Hanem a franciák kitaláltak valami mást is. A migránsokról kialakult kép megváltoztatására a június 20-i menekültek világnapja körül a menekült séfek fesztiválját hirdette meg tíz párizsi étterem. Szíriából, Indonéziából, Iránból, Elefántcsontpartról, Csecsenföldről és Srí Lankáról származó szakács főz majd, ízlelteti meg kulináris kulturális örökségét egy olyan országban, amely amúgy büszke saját konyhájára. Arra konyhára, amely - a gyarmati világ, Algéria véres örökségének békés részeként - Párizs etnikailag igen csak kavart világában békésen megfér az arab konyhával. A most fellépő séfek menekültstátuszt élveznek, ami egyszerre lehet finom utalás arra, hogy a Nyugatnak kötelessége befogadnia azt, aki arra rászorul, egyben figyelmeztetés, hogy a Nyugat lényegét veszíti el, ha akár csak a konyháját is bezárja mások előtt.
Nekem semmi bajom az arab kajákkal, de ez itt Európa, a csülkös, virslis, kolbászos, füstölt szalonnás sztrapacskás, sertéssültes, boros-sörös-pálinkás világával - írja egy jobboldali honlap kommentelője. Igaz. Esszük a német csülköt, a bécsi virslit, a szlovák sztrapacskát - mint európait. Mint ahogyan Brüsszelben a berber eredetű "európaivá lett" arab kuszkuszt.
Széll Tamás szakács megnyerte az idei Bocuse d'Or európai döntőjét. Minden alapanyaga magyar volt. De: tegye fel a kezét, aki gyakrabban eszik kecsegét, meg szarvasborjút, mint kínait.
