A nyugdíjak emelésének nevetséges mértéke (0,9%), joggal veri ki a biztosítékot a "nyuggereknél". A kormány azzal dicsekszik, hogy betartja ígéretét, "a nyugdíjak megőrzik értéküket". A helyzet az, hogy maga az "ígéret" is felháborító. Ez azt jelenti, hogy akinek nyomorszintű a nyugdíja, úgy is marad, ottmarad a nyomorúságban. A sokat szidott, 8 éve elmúlt 8 évben, a szocialista kormány alatt, az úgynevezett svájci indexálás volt érvényben, amelyik az infláció mellett a bérszínvonal emelkedését is figyelembe vette - a nyugdíjak éves növekedése fele-fele részben függött az inflációtól és a nettó reálkereset-növekedéstől. Most az infláció mindenütt megszűnt a világban, főleg az energia- és nyersanyagárak tartósan alacsony szintje miatt.
Másfelől - hála a német autóiparnak meg általában a kielégítő gazdasági konjunktúrának - a magyar gazdaság, ha lassan is, de növekszik, lassacskán az átlagos jövedelmek is emelkednek. Persze úgy, hogy az alacsony jövedelem alig mozdul, a magas meg az egekbe szökhet. Ebben a helyzetben aljasság csak az inflációra hivatkozni a nyugdíjemelésnél, a keresetek növekedését is figyelembe kell venni. Erre volt jó az említett svájci indexálás. Az alacsony vagy éppen negatív infláció (defláció) - ami nem tiszta boldogság, negatív jelzésértéke és hatása is van a gazdaságban -, a nyugdíjasok vásárlásaiban (fogyasztói kosarában) nemigen jelenik meg. Említsük csak példának, hogy sajnos a gyógyszerek igen tetemes részét teszik ki a "fogyasztásuknak".
