Keleti pályaudvar, este, rángatom a bőröndöket a sárgák felé. Mindjárt a kijárat előtt parkol egy. Németül kérdezi, kell-e taxi és hová. Magyarul mondom a címet, mire leráz, ő rendelésre jött, ott a droszt, vannak bent kocsik.
A droszton egy rosszarcú, kövér ember szervezi a fuvarokat, odalép, németül próbálkozik, csak nézek rá, kíváncsi vagyok, mi következik. A paraszt angol. Mondom magyarul a címet, úgy ott hagy, hogy még, csak odaveti: ezek mind rendelt kocsik. A sorból kilép egy szimpatikus ötvenes, kiveszi a kezemből a nagyobb bőröndöt, ő majd elviszi.
Bekapcsolja az órát, és mesél: ezek mind hiénák, úgy húzzák le a külföldieket, ahogy tudják. Óra nuku, egy táblát mutogatnak, amin 30-40 eurós árak vannak, még a közeli szállodákhoz is. Kérdem a sofőrömet, miért vett fel? Mert 30 éve taxizik, és soha nem csalt. Azt mondja: ezek tüntetnek az Uber ellen, meg verik a nyálukat – így fogalmaz -, mert rontja a boltjukat, hogy az uberesek nem csalnak és még olcsóbbak is. Őt is csak az zavarja, miért kell olyan eszeveszett költségeket kifizetnie, értelmetlenül. Sorolja a fuvarszervezési díjat, az új autó árát, ami sosem térül majd meg, a vizsgadíjat, és tudom is én még mindent.
Hangos a sajtó: a NAV ravasz ellenőrei trükkös fuvarokkal buktatják le az ubereseket. Még véletlenül sem jut eszükbe, egyszer turistának álcázva, megpróbálni taxiba ülni a Keletinél? Szerintem attól félnek, hogy annak a rosszarcú kövérnek, meg az ott várakozó kigyúrt „sofőröknek” nem tetszene. És még képesek lennének megbénítani a város forgalmát. Mert a megélhetésüket féltik. Az Ubertől.
