Kovács Zoltán kormányszóvivő, a damaszkuszi úton forgolódó hajdani Soros-fióka interjút adott a kormánypárti Magyar Időknek, és mi megköszönjük, amit mondott. Mert igaza van: beteg gondolkodás volna, ha csak azért, mert Soros Györgytől valaha támogatást kapott, másképp kellene viselkednie, vagy gondolkodnia, mint ahogy. Bár, ha ez beteg kívánalom volna, akkor mennyire beteg – nem viselkedés, gondolat, hanem – gyakorlat, hogy vita helyett a bulvárpolitizálás minden eszközével legyilkoljuk azt a karaktert, nézetet, meggyőződést, amivel nem értünk egyet. Lehetne ez Kovács – a Fidesz – morális önmarcangolásának tárgya, ha létezhetne ilyen. Intéznék el magukban magukkal a módszert, ha egyszer Kovács szerint is természetes, hogy senki sem tagadhatja meg a civil világtól, hogy a politikáról véleményt mondjon, és viszont. Részükről ugyanis nem a kritikáról van szó, hanem nagyon is konkrét rendőrségi bilincsekről.
Kovács szerint legitim a háttérhatalom kifejezést használni Sorosra, hiszen „ha valaki arra törekszik, hogy a nemzetállami és a képviseleti demokrácia által adott kereteken átlépve regionális vagy európai szinten egy új társadalomfelfogást, egy új jövőképet vázoljon föl, annak érvényesüléséről pedig szervezeti és finanszírozási értelemben is nagy erőkkel gondoskodik, akkor az egy jogosultság és legitimáció nélküli hatalmi kísérlet. Különösen igaz ez akkor, amikor célja egy olyan vízió megvalósítása, adott esetben ráerőltetése közösségekre, amely vízió ellen az adott politikai közösség többsége kézzel-lábbal tiltakozik.” Beszélni kell arról, hogy Soros vagy az általa támogatott bizonyos törekvések hogyan ellenkeznek a magyar érdekekkel, adott esetben a nemzetbiztonsági érdekeinkkel: „nem lehet megerőszakolni azt a múltat, azokat a hagyományokat, amelyeket ezek a közép-európai országok örökül kaptak”.
Erről a politikai gyakorlatról tényleg beszélni kell: az autokrata Orbán-rendszer minden eszközzel kitagadná a nemzetből mindazon társadalmi-politikai kisebbségeket, amelyek egy másfajta közösségi jövőt igyekeznek felvázolni és ahhoz többséget szerezni. Egy parlamentáris puccsal 2010 óta a nemzetre erőltetett vízió ellenében, amelyre még a kétharmad megszerzésével sem kapott felhatalmazást. Tényleg létezik itt egy háttérhatalom. Azoknak a háttérhatalma, akik tagadják azt a rendszert, amelyben a Fidesz oligarchájától a legutolsó zsákfalu tanítójáig és mezítlábas purdéjáig mindenkinek a sorsa egyetlen ember szeszélyétől és látomásaitól függ. Ami persze maga a magyar nemzet (nemzetbiztonsági) érdeke (is), mert Kovács szerint megfelel a meg nem erőszakolható, már nem csak magyar, hanem közép-európai, sőt európai múltnak és hagyománynak.
Itt tartottunk, amikor kezünkbe akadt Balog Zoltán interjúja, amelyet minden undor nélkül a 888.hu-nak adott. És, ha már úgy adódott, hogy eddig csak a szóvivőről emlékeztünk meg, akinek annyi a dolga, hogy a kormány szavát magyarázza, hát Balog úr ennél sokkal több, a jövőért felelős emberi erőforrás miniszter, aki a szóvivővel ellentétben autonóm döntéshozó, már amennyiben van ilyen ebben a kabinetben.
Ő azt mondja: „az, hogy nem demokratikusan választott, hanem pénzügyi, gazdasági, egyéb érdekek által vezetett hatalmak megpróbálják befolyásolni Magyarország és más országok belső folyamatait, ez az abc-hez tartozó ténykérdés”, mi pedig velük szemben a demokráciát védjük. Amiből kiviláglik, hogy annak, amit ő védelmez és demokráciának nevez, egyetlen autonóm-legitim szereplője van, az éppen regnáló politikai hatalom. Amely demokratikusan választott. Ezért aztán fővesztésre ítéltetett mindenki, aki nem ennek a politikai hatalomnak a része. A demokrácia pedig úgy néz ki, amint Balog miniszter ki is mondja: eddig a „kormányváltások mindig azzal kezdődtek, hogy le kell rombolni azt, amit az előző csinált". Ezért, ha azt akarjuk, hogy „azoknak a dolgoknak legyen kifutása, amelyeknek nem négy év az életciklusa, vagyis azok a dolgok, amelyekért én vagyok a felelős, oktatás vagy az egészségügy, ott az érdemi változásokhoz akár egy évtizedre is szükség van". A tízből már elszállt hat év, és csak jövőtlenebbé lett a jövő, leromboltak mindent, amit az előző - ugyancsak legitim - kormány csinált, vagy tervezett csinálni, de csak azért, hogy időtlen-időkre berendezkedjenek.
De ez még nem minden. Mindezt alapos agymosással alapozzák meg a bulvárpolitizálástól és karaktergyilkosságtól a nemzeti öntudat újraépítéséig. Aminek nem csak a hálátlan keresztény Európát egymagában védő Magyarország a bajnoka, hanem a magyar történelem és annak nyakas nemzeti karaktere is, hiszen mint megtudjuk: „Amerikában még javában feketéket ostoroztak és rabszolgákat tartottak, Lengyelországban meg már olyan demokrácia volt, hogy csak na, nem beszélve a magyarokról”.
Nem kezdünk el itt papolva tűnődni sok ezer éves kínai, meg arab, meg zsidó, meg görög, meg római kultúráról, puskaportól a matematikáig, inkább egyszerűen azt mondjuk: kulturált embertől ekkora marhaságot még nem hallottunk. Nem egyszerű, mondja a miniszter, hogy elveink feladása nélkül "ne tűnjünk bigott, ókonzervatív társaságnak. És itt van még bőven tennivalónk".
Mi tagadás, volna.
