A június 7-i Népszavában jelent meg írásom a Feltétel Nélküli Alapjövedelemről (FNA) és az idevonatkozó svájci referendumról, amelyre gyorsan reagált Tordai Bence a Párbeszéd Magyarország szóvivője. Válaszcikke június 10-én ugyancsak e napilapban került közlésre. A PM politikusa nehezményezi, hogy az FNA–kísérletek sorolásakor csak a holland, a finn és a kanadai példákra hivatkoztam, és - tájékozatlanságomból eredően - nem foglalkoztam a namíbiai, az indiai és a brazíliai kezdeményezésekkel. Bevallom férfiasan, a brazíliai modellről nem hallottam, a namíbiait meg az indiait pedig abszolút fölöslegesnek tartottam megemlíteni. Szerény ismeretem szerint ugyanis a namíbiai kísérleti projektet segélyszervezeti-, alapítványi- és egyházi finanszírozás táplálja és tartja életben. Ez nem baj, sőt, akár követendő is lehet, de semmiképpen nem minősíthető közvetlen - költségvetést érintő - állami szerepvállalásnak. Az 1280 milliós (a Föld népességének 17 százaléka) Indiát pedig nem éreztem „méretarányos” etalonnak. Jelzem, hogy az indiai kísérlet is faluközösségi szintű, és a forrást itt sem a központi költségvetés, hanem az UNICEF, illetve az ENSZ Fejlesztési Programja biztosítja. Most is úgy gondolom, hogy - tekintettel a namíbiai és az indiai társadalom tőlünk eltérő hagyományaira, felépítésére és fejlettségére – forduljunk ebben a kérdésben is inkább Hollandia vagy Finnország felé. Ez nem azt jelenti, hogy az FNA-val foglalkozók ne elemezzék az ázsiai és afrikai országokban felgyülemlett tapasztalatokat, de ha a PM politikusai Magyarországon népszerűsíteni akarják a gondolatot, jobban teszik, ha az öreg kontinens jóléti államaira hivatkoznak és nem az elmaradott, szegény országokra. Egész más célt szolgál(hat) az alapjövedelem Hollandiában, mint Indiában. Ezt talán nem kell magyaráznom.
Tordai Bence azért is megró, mert nem volt tudomásom arról, hogy a PM szakértői már évekkel(!) a LÉT 2014. januári dolgozata előtt tanulmányozták a kérdést. (Jelzem: a PM 2013-ban alakult.) De ettől eltekintve: miért kellett volna tudnom arról, hogy egy frissen alakult politikai párt szakértői stábja mit kutat, mit tanulmányoz? Mindenesetre a PM Alapnyilatkozata egyetlen szót sem veszteget a FNA-ra, a Közpolitikai 13+1 pontjuk egyik mondatában pedig Garantált Minimumjövedelmet (GMJ) említenek, ami viszont nem azonos az FNA-val. Az FNA-ban ugyanis csaknem mindenki részesülhet, ezzel szemben GMJ-t kizárólag a rászorultak kaphatnak. A PM vitairata - az FNA és a GMJ speciális ötvözete - a LÉT független szakmai munkacsoport anyagára épül. Az nem vitatható, hogy néhány új ötlettel és elemmel bővítették a LÉT dolgozatát, de azt „saját tanulmánynak” minősíteni enyhe túlzás. Ahogy az is, hogy a PM parlamenti képviselője a 2017. évi állami költségvetésre vonatkozó módosító indítványát az alapjövedelem koncepciójára építve nyújtotta be. Azt nyilván nem remélte a képviselő, hogy kezdeményezését a kormánypártok elfogadják, de meggyőződése szerint realitása lenne/lehetett volna az FNA - vagy annak bármilyen változata - jövő évi bevezetésének. Úgy érzem, hogy a PM parlamenti akciója nem szakmai, hanem politikai megfontoláson alapult. Apropó - biztos, ami biztos – jövőre is előállnak az Országgyűlésben a javaslatukkal?
Zárszó. Az alapjövedelemmel kapcsolatos sommás véleményem nem változott: az intézmény hazai bevezetésére gazdaságunk és a társadalmunk még nem készült fel. Mások eltérő véleményét viszont tiszteletben tartom.
