Megint indokolt félreverni a tisztességes emberek vészharangját. A 21. Század Kiadó (Schmidt Máriáék?) az idei Ünnepi Könyvhetet – többek között – az amerikai Timothy Snyder „Fekete föld. A holokauszt: múlt és fenyegető jövő” című könyvének megjelentetésével lepte meg. A kötettel új szakaszba érnek a Soá emlékét meghamisító nemtelenségek. A náci mosdatás a holokauszt-revizionizmus és -tagadás után most azzal a történelmi hazugsággal hozakodik elő, miszerint a holokausztban a Szovjetunió társtettes a náci Németország mellett. Korábban a torzítás mindössze annyi volt, hogy egyenlőségjelet húztak a holokauszt és a GULAG közé. Azonban – úgy tűnik – immár ez kevés. A Szovjetunióra kiterjeszteni a holokausztért való felelősséget, ráadásul azonos súllyal a náci Németországéval, komolytalanabb, mint a holokausztrevizionizmus. Ennél csak a holokauszttagadás igaztalanabb. Különben Nyugaton Snyder tézisei ódivatúak, illeszkednek az ott már meghaladott totalitarizmus-elmélet relativizáló felfogásához. Tehát Snyder nem is unikum. Snyder narratívájában az – észt, lett, litván és lengyel – állam szovjetek általi megsemmisítése kondicionálta az ottani nem zsidó lakosságot a holokauszt támogatására, sőt a benne való részvételre. Hamis az állítás, hiszen e területeken volt állam, mégpedig a szovjet állam, amelyet megtámadott a náci Németország. Az antiszemitizmus meg igencsak virult a szovjet határváltozásokat megelőzően, mind a Baltikumban, mind Kelet-Lengyelországban. Továbbá a német támadást követően pogromok nem kizárólag ott zajlottak, ahol előzőleg az NKVD legyilkolta a foglyait. A ma élő magyar zsidók pedig tudják, hogy leghatékonyabban a Magyar Királyságból deportálták a zsidókat, holott a magyar állam, ha korlátozott szuverenitással is, de létezett – ép bürokráciával. A nácik népirtást folytattak a zsidók ellen, a szovjethatalom fegyvert adott a kezükbe. A Szovjetunió nemhogy nem felelős a holokausztért, hanem nélküle nem lehetett leblokkolni. A Soá utáni maradék magyar zsidóság életét a pesti gettó falait ledöntő vöröskatonák mentették meg. Értük szól minden év januárjában a Dohány utcai emlékezés.