- Ki a medence vizét issza...

Olvasva Somfai Péter „Illetlenségtől a pofátlanságig” címmel megjelent cikkét (Népszava 2016. június 4.) eszembe jutott az alábbi történet. 1946 nyárelőn újra megnyílt a Gellért fürdő strandja. Ebből az alkalomból a Ludas Matyiban bökvers jelent meg: Ki a Gellért vizét issza - saját vizét issza vissza. A fürdő üzemi bizottsága felháborodott és erélyes hangú levélben követelt helyreigazítást. A szerkesztőség eleget tett a követelésnek. A következő számban közzétette a levelet és mellette a helyreigazítást: Ki a Gellért vizét issza - nem a saját vizét issza vissza. Ha van rá hely a rovatban, akkor még egy történet arról, hogy nem csak a Gellértben, hanem másutt is előfordult az ilyen illetlenség. Nemeskéri Kiss Sándor magyar diplomata - a múlt század harmincas éveiben megjelent memoárjában említést tesz arról, hogy még az első világháború előtt, katonaként Lembergben töltött önkéntes évei alatt egy helybéli polgár panaszt tett a hadtestparancsnokságon, mert egy magyar huszártiszt a gőzfürdőbe történt bevizelése miatt felpofozta. A cselekményt nem tagadta. A hadtestparancsnok a tisztet maga elé citálta, megfeddte és büntetést rótt ki. Utána megkérdezte tőle, hogy miből állapította meg, hogy a panaszos szaporította a vizet, hiszen egymás mellett ültek a vízben. Mire a huszár: jelentem, elégedett arckifejezéséről láttam.