Szeljük a kilométereket, és nézünk felfelé, magas falakon, kerítéseken virít a felirat: „Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!” Mellbevágó! Mit üzenünk? Mit értsenek meg? Ez csak két kérdés, de én továbbiakat is tennék fel. Ha már olyan nagyon üzenhetnékünk van Brüsszelnek, akkor miért magyarul? Kinek is üzenünk? Milyen nyelven is beszél, akinek üzenünk? Végül: kik üzenünk? Mi magyarok, mindnyájan? Mi bajunk is van nekünk Brüsszellel, hogy így kell üzennünk magyarul, jó nagy betűkkel, hogy a „gyengén látó” magyarok is beleütközzenek és véletlenül se kerülhesse el a figyelmüket? Ám ha már üzenünk Brüsszelnek, talán tegyük azt németül, angolul, esetleg franciául. Ja, hogy akkor a magyarok nem értik? Hát ez roppant kellemetlen lenne! Ezért inkább üzenünk Brüsszelnek, színmagyarul, üvöltve! Ha még ezt sem képesek megérteni ott, akkor jaj nekik! Mi figyelmeztettük őket!