Nem vagyok tejtermelő, de még forgalmazó sem, csupán tej fogyasztó. E minőségemben azt olvastam az újságban, hogy a jelenleg a hazai tejfogyasztás 45 százaléka külföldről származik. A szakemberek szerint a friss tej áfájának 5 százalékra csökkentése nem oldja meg az áfacsalás gondjait, mert a friss tej vásárlás a forgalomnak csupán 30 százalékát adja. Immár negyedszer demonstrálnak a tejtermelők. Van itt probléma a literenkénti ágazati támogatással, az uht tej áfájával, a pályázatokkal és még ki tudja mivel nem. Ehhez jön még egy új hír, miszerint a tejterméktanács e-mailben gyűjtené a kereskedőktől a tej és tejtermékek beszerzésére, értékesítésére vonatkozó adatokat, amelyet az érintettek berzenkedve fogadtak.
Én azonban - és talán mások is - nehezen igazodunk el a követelések és kötelezettségek dzsungelében, különösen akkor, ha egy másik újságban pedig azt olvasom, hogy „túl olcsó a magyar tej Romániában”. A román mezőgazdasági minisztérium azt vizsgálja, nem sérti-e a piaci versenyre vonatkozó uniós szabályokat az, ahogyan más uniós tagországok elárasztják olcsó tejjel a romániai piacot. Mintha mi is ugyanezt vizsgáltatnánk, csak éppen Szlovákiával vagy Lengyelországgal kapcsolatban. Most akkor, hogy is van ez?
