Franciaország
A franciák nacionalizmusa már a 18. században is messze földön híres volt. Úgy fest, ennek a nemzeti öntudatnak a pozitív hatásait sikerült a labdarúgásukba is átültetniük. A gallokat ugyanis példátlan módon motiválja, ha ők rendezhetnek egy nagy nemzetközi tornát. Az első Eb-nek Franciaország adott otthont, a házigazdák pedig bronzéremmel zártak, míg a szintén hazai rendezésű 1984-es kontinenstornán aranyérmesek lettek Michel Platini vezetésével. Vb-t kétszer rendeztek, 1938-ban és 1998-ban, utóbbit meg is nyerték Zinédine Zidane-ék. A francia aranygeneráció két évvel később a Belgium és Hollandia által megrendezett Eb-n is felért a csúcsra.
A szövetségi kapitány, Didier Deschamps ezúttal is kiváló játékosokból válogathatott, akik ráadásul fantasztikus szezonon vannak túl. Elég megemlíteni az Atlético Madriddal BL-döntőt játszó Antoine Griezmannt, a West Ham szabadrúgás-specialistáját, Dimitri Payet-t, a Leicester City nagy felfedezettjét, N’Golo Kantét, vagy a fél Európa által körbeudvarolt Juve-sztárt, Paul Pogbát. Ugyan teljesen egészséges a Real Madrid támadója, Karim Benzema, illetve a Nice együttesének húzóembere, Hatem Ben Arfa, mégis kimaradtak a keretből. Valószínűleg magatartásbeli problémák voltak a játékosokkal. Mint ismert, Benzemát el is tiltották a válogatott közeléből zsarolási ügye miatt. A Manchester United korábbi klasszis csatára, Éric Cantona erős kritikája szerint viszont származásuk miatt (Benzema algériai, Ben Arfa tunéziai felmenőkkel rendelkezik) nem vehetnek részt az Eb-n.
Svájc
A helvét labdarúgó válogatott úgyszólván csont nélkül jutott el a franciaországi Európa-bajnokságra. A csoportban a száz százalékos angolok elsőségét nem fenyegette veszély, de a svájciak második helyét sem. Az együttes a hat együttest számláló csoportban három vereséget szenvedett hét diadal mellett. Az angoloktól oda-vissza kapott ki 2-0-ra, s Szlovéniából is pont nélkül térhetett haza. A boszniai Vladimir Petkovicnak 2014-ben igen nehéz dolga volt, amikor leült a helvétek kispadjára, hiszen olyan legendát kellett váltania, mint Ottmar Hitzfeld, aki hat évig irányította a szakmai munkát. A délszláv szakember kinevezése azonban jó választásnak bizonyult, hiszen állta a sarat. Töviről hegyire ismeri a svájci focit, 1987-től él az országban.
A keretben több albán gyökerekkel rendelkező játékos neve is megtalálható (Xherdan Shaqiri, Blerim Dzemaili, Granit Xhaka, Shani Tarashaj, Admir Mehmedi, Pajtim Kasami), így nyilván felettébb pikáns lesz az albán válogatottal szembeni összecsapás. A Bayern München egykori sztárján, Shaqirin kívül elsősorban Eren Derdiyoktól várják a gólokat, aki 51 válogatottsága során tízszer volt eredményes. A keretben csak elenyésző azok száma, akik a svájci bajnokságban rúgják a labdát. A többség a Bundesligában keresi a kenyerét. Így például a középhátvéd Fabian Lustenberger, aki Dárdai Pál együttesét, a Hertha BSC-t erősíti, s tavaly novemberben kapott első ízben meghívót a bosnyákok elleni meccsre. A svájciak rendkívül masszívak, viszonylag gólerősek, s ugyan némi túlzás titkos favoritnak nevezni őket, minden esélyük megvan arra, hogy továbbjussanak csoportjukból.
Románia
A románok a selejtező során együtt szerepeltek a magyar válogatottal abban a bizonyos „őrült” F csoportban, melyben a 2004-es Eb-győztes Görögország utolsó, míg a korábban kontinenstornán sosem szereplő Észak-Írország első lett. Hazánk nemzeti együttesével Bukarestben egy emlékezetes 1-1-es döntetlent játszott Románia (ekkor lőtt 25 méterről gyönyörű szabadrúgásgólt Dzsudzsák Balázs a 82. percben), míg Budapesten 0-0 lett a végeredmény.
A tricolorii, azaz háromszínűek legutóbb a 2008-as, Ausztria és Svájc által rendezett kontinenstornán vettek részt. Érdekesség, hogy nyolc éve Franciaországgal játszották az első mérkőzésüket, és most is a gallokkal hozta őket össze a sors. Csakhogy ezúttal a június 10-i nyitómeccsen mérik össze erejüket a felek. A 2008. június 9-i találkozó 0-0-val zárult. Ráadásul a románok négy nappal később pontot csentek az olaszoktól is, csak a hollandok elleni vereség miatt estek ki az akkori „halálcsoportból”. Akkor még a Chelsea, a Juventus és a Fiorentina korábbi támadója, Adrian Mutu volt a sztár, de ő nemrég bejelentette visszavonulását. Ezúttal a védelmükben bízhatnak majd a románok, hiszen a selejtezősorozat során csak két gólt kaptak. A hátsó sor vezére a csapatkapitány Vlad Chiriches. A 6 millió euróra taksált Napoli-védő korábban megfordult a Tottenham együttesénél is. Mellette a Fiorentina kapusa, Ciprian Tatarusanu alkot fontos láncszemet a védelemben. A támadók közül Claudiu Keserü (Ludogorets, bolgár), Bogdan Stancu (Genclerbirligi, török) vagy Florin Andone (Córdoba, spanyol) szállíthatja a gólokat.
Albánia
Az Albán Labdarúgó-szövetséget 1930-ban alapították, s 86 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szkipetár sasok részt vehessenek az első jelentősebb nemzetközi viadalon. Az ország labdarúgása sokáig tetszhalott állapotban volt. Mivel a kommunizmus idején a határok le voltak zárva, ezért senki sem próbálhatta ki tehetségét külföldön. Aztán az 1991-es rendszerváltás után megkezdődött az albánok exodusa, ez azonban közvetlenül még nem éreztette hatását a nemzeti labdarúgásban. Az első életjeleket csak a 2006-os világbajnoki selejtezőn mutatta a nemzeti csapat, amelynél már az is sikerrel ért fel, hogy héttagú csoportjában hátulról a harmadik helyen végzett. Bár az ezt követő Eb-selejtezőben ismét az ötödik lett csoportjában, utána ismét visszaesés volt tapasztalható.
Az első kiugró teljesítmény épp a franciaországi Eb-t megelőző selejtező volt, amelyben Portugália mögött a második helyen végzett, nem kis meglepetésre két ponttal megelőzve a sokak által biztos másodiknak vélt dánokat. A mostani siker kovácsa az az olasz Giovanni De Biasi, aki sokkal ismertebb a szkipetárok földjén, mint saját hazájában. 2011 óta irányítja a válogatott szakmai munkáját, s ha sikerülne továbbjuttatnia a csapatot, nem kérdés, hogy Tiranában szobrot emelnének neki. Igaz, már az albánok kijuttatásáért is megkapta a maga jussát: Bujmar Nishani elnök tavaly a Nemzet Dicsősége-díjat adományozta az olasznak. Az albán válogatottban az összes mezőnyjátékos külföldön szerepel. A legtapasztaltabb a csapatkapitány Lorik Cana a maga 91 válogatottságával, a legtöbb gólt a keretben az FC Vaduz légiósa, Armando Sadiku szerezte.