A két vallási vezető egyetértett abban, hogy a kényelmes élet napjainkban uralkodóvá váló kultusza mögött nagyfokú félelem és bizonytalanság húzódik meg. Ez nem más, mint szorongás, hogy a váratlan kihívások miatt a kivívott jólét egy része, vagy akár egésze is elveszhet. Köves Slomó a zsidó-keresztény kultúrát napjainkban érő kihívásokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy az a konszenzus, amire az elmúlt 70 év európai politikája épült, érezhetően kezdi elveszíteni erejét. Véleménye szerint a nemzetállamok kora, ahogyan azt a XIX. század második felétől ismerjük, lassan véget ér. Ezzel párhuzamosan a kisebb, lokális közösségek szerepének felértékelődése várható. A felelős döntések meghozatalához szükséges identitás kialakításában pedig a közösségi, vallási értékek közvetítésének komoly szerepe lehet. A zsidóság változó önképére utalva hozzátette: a holokauszt-központú identitáskonstrukció sokáig meghatározó premisszája szintén erejét veszti. Ezzel szemben a zsidó közösség napjainkban minden korábbinál nagyobb intenzitással közvetíti tapasztalatait és az általa vallott értékeket a társadalom nagyobbik része felé. Erdő Péter csatlakozva a vezető rabbi felvetéséhez, szintén a lokális közösségek növekvő felelősségvállalásában és az összetartozás tudatos vállalásában találta meg a jelenkor kríziseiből való kivezető utat. Ehhez azonban – Ferenc pápa állásfoglalásával összhangban – a magányosok fokozottabb integrációjára is szükség van, hiszen kizárólag a közösségek kötelékeiben nyílik lehetőség az emberi lét teljességének átélésére – hangsúlyozta.