Ördögi körben vergődik Ukrajna - elengedhetetlenül szüksége van a nyugat politikai, gazdasági és katonai (háttér)támogatására a túléléshez, de a támogatás fejében elvárt feltételek teljesítése belpolitikailag lehetetlen számára. A 2015. február 12-én Minszkben aláírt harmadik tűzszüneti egyezmény (az elsőt 2014. szeptember 5, majd szeptember 9-én hozták tető alá), amelynek betartását egyre türelmetlenebbül sürgetik a nyugati pártfogók, a fegyvernyugvás mellett a hosszútávú politikai rendezés menetrendjét is tartalmazza. Előírja helyi választások megrendezését a szakadár területeken, illetve e két úgynevezett népköztársaság különleges státusának, azaz önrendelkezésének törvényi biztosítását. Leszögezi, hogy mindezt az érintettek bevonásával, velük egyeztetve kell végrehajtani.
Csakhogy, az ukrán kormányzat nem áll szóba a szakadár köztársaságok képviselőivel, s mindezt tulajdonképpen nem is teheti, hiszen a szeparatista lázadókat hivatalosan terroristáknak nevezi, a keleti harcokat pedig terrorellenes hadműveletnek. Terroristákkal pedig egyetlen hatalom sem tárgyal a világon sehol sem.
Az ukrajnai helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A minszki megállapodásokat jegyző úgynevezett kontaktcsoportban Ukrajnának nincs is hivatalos képviselője, Leonyid Kucsma volt kormányfő ugyanis semmiféle hivatalos tisztséget nem tölt be jelenleg. Kijev hivatalosan nem érintkezik a „terroristákkal”, a kontaktcsoportban viszont a luhanszki és a donyecki képviselő is ott ül az EBESZ és Oroszországé mellett. Ukrajna attól tart, hogy hivatalos jelenlétével elismerte volna de facto a két szakadár entitást. (Oroszországot ukrajnai nagykövete képviseli.) Magát az egyezményt e csoport tagjai írták alá, így akár el is tekinthetne végrehajtásától az ukrán kormány. Mégsem teheti, mert a fegyvernyugvást végül – legalábbis részlegesen meghozó – Minszk2 úgy jött létre, hogy Angela Merkel és Francois Hollande zöld asztalhoz ültette Vlagyimir Putyint és Petro Porosenko, s addig nem tágítottak a fehérorosz fővárosból, míg a megállapodást tető alá nem hozták. Sőt, megtoldották egy nyilatkozattal, amelyben a négy legmagasabb rangú vezető, köztük Porosenko, támogatásukról biztosították a megállapodást.
Kijev 2015 augusztusában tett egy próbálkozást a politikai rendezés irányába, de az alkotmánymódosítás, bármennyire távol volt még a különleges státus biztosításától, véres összecsapásokba torkoló tüntetést eredményezett a parlament előtt. A koalíció szétesése is ezzel kezdődött, s az új kormánynak sincs annyi ereje, hogy a radikális nacionalista csoportok és félkatonai szervezetek ellenállása dacára megpróbáljon ebbe az irányba lépni.
A francia és német diplomácia viszont egyre türelmetlenebb, sőt már Washington is sürgette a donbászi választások megrendezését. Kijev álláspontja szerint ez azonban nem csak a fent jelzett belpolitikai okokból (erre nem hivatkoznak) lehetetlen, hanem mindenekelőtt azért, mert Ukrajna mindmáig nem ellenőrzi a szakadár területeken az orosz-ukrán határszakaszt, így nem is tudja garantálni a választások biztonságát és tisztaságát.
Tegnap döntött a kérdésben az ukrán választási bizottság. „Az ideiglenesen megszállt Donyeck és Luhanszk megyékben nem kerülhet sor választásokra a következő néhány évben” - jelentette be Alekszej Kosely, a bizottság elnöke. Kosely szerint a problémák a következők: a térségben háború dúl, az ottani lakosság is fel van fegyverkezve, hiányzik a választási névjegyzék, megoldatlan a térségből elmenekült személyek szavazati jogának érvényesítése. Mindezek rendezése évekbe telik. A bizottság szerint szükséges a választásokon indulni kívánó személyek átvilágítása is, ami ugyancsak évekig eltarthat.
