Bár Szkopje saját állítása szerint az Európai Unióba törekszik, demokráciaellenes intézkedései nem igazolják, hogy annyira szívén viselné az uniós integráció sorsát. Gruevszki 2006-ban került a kormányfői székbe, s tíz évig volt hatalmon. Az uniós közvetítés nyomán 2016 januárjában lemondott, ám azóta is ő határozza meg az ország belpolitikáját.
Gruevszki miniszterelnökként ugyan jelentős fejlesztéseket vitt véghez a fővárosban, Szkopjéban, ám sokan azzal a váddal illetik, hogy megalomániás, a nacionalizmust szító projektekre költötte az állam pénzét. A kormánypárt, a VMRO-DPMNE több száz millió eurót költött nagyszabású tervek megvalósítására. A megbízásokat olyan cégek kapták, amelyek közel állnak a kormányhoz. A sajtó azonban nem tiltakozott, a lapok nagy része ugyanis szintén a kabinet befolyása alatt áll. Az elmúlt években olyanra is volt példa, hogy a kormánnyal szemben kritikus újságírókat valamilyen magyarázattal letartóztattak.
Az állami médiahatóság tagjainak nagy részét a kormány nevezi ki. A testületnek nagy hatalma van, hiszen dönthet a sugárzási engedélyek meghosszabbításáról, vagy éppen elutasításáról. A kabinet módszereire jellemző, hogy 2011-ben befagyasztották az A1 ellenzéki csatorna bankszámláit, adócsalásra hivatkozva. Több ellenzéki párt tiltakozásul kivonult a parlamentből.
A kormány mindenre ráteszi a kezét, amit csak elér. Gruevszkit sokan despotizmussal vádolják, s azzal, csak azért írt ki 2011-re előrehozott választást, hogy még tovább stabilizálja hatalmát. Ugyanakkor már a 2008-as választás után is hallani lehetett olyan hangokat, amelyek szerint szabálytalanságok sora történt.
Tavaly februárban aztán Zoran Zaev, a Macedóniai Szociáldemokrata Unió (SDSM) elnöke, azzal vádolta meg Grujevszkit, hogy újságírók, papok, ellenzéki politikusok lehallgatását rendelte el. Azt közölte, hogy a miniszterelnök és a hírszerzés vezetője, Szaso Mijalkov irányították az aknamunkát (utóbbi már időközben lemondott). Az ellenzéki vezető szerint „legalább” négy éven keresztül összesen 20 ezer embert hallgattak le. Mint mondta, ilyen kiterjedt lehallgatást csak a hivatalos hírszerzés szervezhet meg.
Később újabb bizonyítékokat tárt elő a szocialisták vezetője. Egy dossziét lobogtatva azt közölte, igazolni tudja, a kormányzat rendszeresen nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, s az egyes ítélethozatalok előtt egyeztet a bírákkal. Zaev néhány héttel később több olyan felvételt tett közzé, amelyekből az is erőteljesen valószínűsíthető, hogy a kormány csalt a 2014-es parlamenti választások során. A kormány erre úgy reagált, hogy a hangfelvételeket „külföldi titkosszolgálat” vette fel, s semmi törvénytelenséget sem bizonyítanak. Szkopje 2015 tavaszán aztán felvonulási tereppé vált. Hol az ellenzék, hol a kormánypárt hívei vonultak az utcákra. Miután polgárháborús helyzet kezdett kialakulni, az EU is bekapcsolódott a rendezésbe, visszafogottságra intve a feleket.
Tavaly június elején úgy látszott, hogy az EU közvetítése sikerrel járhat, s sikerül megállapodni az idő előtti voksolásról. Az újabb, június 11-én megtartott egyeztetést azonban nem koronázta siker, s egyre valószínűbbnek tűnt, hogy képtelen a kompromisszumra a kormány és az ellenzék. Júliusban aztán mégiscsak sikerült megállapodni a válságból kivezető megoldásról. Johannes Hahn bővítési biztos jelentette be, hogy a pártok, a Gruevszki által fémjelzett VMRO-DPMNE, Zaev szociáldemokratái, valamint a két albán tömörülés, az Ali Ahmeti által vezetett Demokrata Unió az Integrációért DUI, illetve a Menduh Thaci által fémjelzett Albánok Demokratikus Pártja (DPA) megegyeztek az idő előtti voksolás részleteiben.
Az akkori kompromisszum értelmében úgy döntöttek, hogy az előrehozott voksolást 2016-ban rendezik meg. Előtte száz nappal, 2016. január 15-től azonban ideiglenes kormányt hoznak létre, amelynek élén már nem Gruevszki áll.
Úgy tűnt, minden a tervek szerint halad, ám a VMRO-DPMNE csak látszólag tartotta magát a megállapodás pontjaihoz. Valójában továbbra is megőrizte pozícióit a hatalomban, igazi kompromisszumot nem kívánt tenni az ellenzéknek. Megegyezés született ugyan a június előtti idő előtti voksolásról, de az ellenzéki pártok és nem kormányzati szervezetek figyelmeztettek arra, a körülmények alkalmatlanok a voksolás megrendezésére. A választási listákat ugyanis nem frissítették, egy sor olyan személyiség neve található rajta, akik már nincsenek az élők sorában, így komoly visszaélésekre nyílhat mód. Mindemellett a média sem számol be pártatlanul az eseményekről. Kedden aztán az Európai Unió is megállapította, hogy a voksolást nem lehet sem szabadnak, sem demokratikusnak nevezni a választási listák miatt. Brüsszel láthatóan nagyon kezdeni elveszteni a türelmét Szkopjéval kapcsolatban, ezért áprilisban bejelentette, felfüggeszti a közvetítést. Az EU azt is közölte, nem ismeri el a voksolás végeredményét.
Jóllehet Washington is bírálta Gruevszkiék eljárását, ez eddig legalábbis cseppet sem zavarta a kormánypártot. De nemcsak a nemzetközi bírálatokkal sem foglalkoznak, a hazaiakkal sem. Az országban hetek óta tüntetnek a jobboldali tömörülés ellen, s csak a húsvéti szünet idejére függesztették fel a megmozdulásokat. Elsősorban Gjorgye Ivanov államfő lemondását követelték, aki április 12-én amnesztiát adott mindazoknak, akiknek szerepe volt a tavalyi lehallgatási botrány megszervezésében. Természetesen túlnyomórészt a kormánypárt képviselőiről van szó. A „színpompás forradalom” résztvevői Gruevszki letartóztatását követelik. Időnként a kormány hívei is az utcára vonulnak, a kabinettel szembeni és elleni megmozdulásoknak mondhatni már hagyományai vannak az országban, hiszen tavaly is kis híján polgárháborús helyzet alakult ki.
A legfelsőbb bíróság sem tett semmit azért, hogy helyreálljon a társadalmi béke, a taláros testület képviselői nem semmisítették meg az államfő külföldön is sokat bírált döntését arra hivatkozva, hogy ez nem tartozik a kompetenciáik közé. Az ellenzék szerint a legfelsőbb bíróság tagjainak nagy része úgy táncol, ahogy Gruevszkiék fütyülnek, így nem lehet bízni az igazságszolgáltatás pártatlanságában. Igaz, tegnap elrendelték a kampány felfüggesztését, mert az ellenzék ezúttal azt kérvényezte, foglaljon állást a testület arról, alkotmányos keretek között zajlott-e a törvényhozás felfüggesztése. Ítélet jövő héten várható.
A VMRO-DPMNE mindezek ellenére ragaszkodik a voksolás lebonyolításához. Gruevszki pedig tagadja, hogy veszélyeztetnék a politikai pluralizmust. Meglehetősen cinikusan vette tudomásul, hogy három párt, a szociáldemokraták, valamint az albán DUI és a DPA nem kívánnak indulni a voksoláson. A lemondott miniszterelnök azt közölte, nem igaz az, hogy csak egy párt indul, mert „mozgalmunk húsz tömörülésből tevődik össze, s önmagában is bizonyíték arra: létezik az országban politikai pluralizmus”. Azt is elmondta az AFP hírügynökségnek, bár „nem örül” a többi párt bojkottjának, de nem látja okát a halasztásnak.
Sok lehetőség valóban nincs arra, hogy a törvény eszközével állítsák meg a kormánypártot. Az ellenzék felszólította Trajko Veljanovszkit, a törvényhozás elnökét, hívjon össze rendkívüli parlamenti ülést, ő azonban először nem reagált, később viszont nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a már feloszlatott törvényhozást nem lehet összehívni. Néhány politikai megfigyelő szerint ezek mind csak átlátszó kifogások. Marko Troszanovszki, a Demokrácia-Societas Civitas Intézet részéről a BIRN hírügynökségek elmondta, „ha a pártok többsége úgy látja, nem adottak egy demokratikus kampányhoz, akkor már nem lehet a voksolásnak törvényes alapja” – fejtette ki. Voiszlav Sztojanovszki a Macedóniai Helsinki Bizottság az Emberi Jogokért vezetője a Deutsche Wellének pedig kifejtette, amennyiben egyetlen párt által dominált koalíció vesz részt a választáson, az az alkotmányos rendszer felfüggesztésével egyenértékű.
