Mind nagyobb bajok vannak a közfoglalkoztatással, még akkor is, ha a kormány még palástolni próbálja az alapvető hibákat. Csak néhány példa az utóbbi hetek terméséből: három hónap alatt mindössze 500 közmunkás igényelte a piaci munka világába visszatérést plusz pénzzel díjazó elhelyezkedési juttatást, bár év végéig 25 ezer fővel számolt a kormány. Egy közoktatásban dolgozó közfoglalkoztatottról kiderült, hogy tbc-fertőzés okozta a halálát, egy komplett iskolát kellett megszűrni, nem kapta-e el a betegséget a kisgyerekek vagy tanáraik valamelyike, Biharugra képviselő testülete feloszlatta önmagát, nyíltan kimondva: a helyi közfoglalkoztatás anomáliái miatt.
A közmunkások civil szervezete és szakszervezete is tiltakozik az elmaradt idei béremelés miatt, a 2017-es költségvetés javaslata szerint jövőre már 15 milliárddal kevesebb pénzért csökkenő létszámmal tervez a kormány, de változatlanul minimális összeggel segítenének más foglalkoztatást segítő programokat, egyre bővül az iskolából a közmunkába tartó fiatalok köre és rengeteg érettségizett, szakképzett, sőt diplomás dolgozik közfoglalkoztatottként, holott a forma eredetileg a képzetleneken és az elzárt országrészekben élők nyomorán próbált volna segíteni. A felsorolást nehéz abbahagyni, hisz minden napra jut valamilyen beváltatlan ígéret vagy botrány, miközben a kormány változatlanul sikertörténetnek tarja a szociális segélyezés helyett bevezetett foglalkoztatási formát, amivel látványosan javították az ország munkanélküliségi statisztikáit.
Betartatlan ígéretek
„A legszegényebb magyar munkavállalók fizetése kevesebbet fog érni, mint tavaly” – fogalmazta meg felháborodását a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket Egyesület egy néhány napja megjelent közleményében, mert a kormány tavalyi ígérete ellenére úgy döntött, 2016-ban nem emel a közmunkások bérén. Komjáti Imre, a szervezet vezetője a Népszavának úgy fogalmazott, felháborító, hogy az állam semmibe veszi ezeket az embereket, ezért szembesítették a kormányt saját Alaptörvénye megfogalmazásaival, amelyekkel a civil szervezet szerint folyamatosan szembemennek a napi döntéshozók.
„Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét” – idézik az Alaptörvényt, majd az elmaradt béremelésre emlékeztetve úgy fogalmaznak, szerintük napi gyakorlattá vált az elesettek jogfosztása és ez különösen igaz a közmunkás családok százezreire. A Közmunkás Szakszervezet elnökeként is tevékenykedő Komjáti szerint sem az idén, sem a jövő évi költségvetés javaslatából nem olvasható ki érdemi változás a hazai foglalkoztatásban, nem látszik olyan terv, amely valóban alkalmas lenne piaci munkahelyek teremtésére a munka világától elzárt kistelepüléseken és segítené a közfoglalkoztatottakat abban, hogy megtalálják a helyüket a tényleges munkaerőpiacon. Elég volt az ötletelésből, valódi megoldások kellenének – mondta lapunknak az érdekvédő.
A költségvetés javaslata szerint lesz ugyan elmozdulás az idei évhez képest, de ez nem tekinthető érdeminek: a 2016-os 340 milliárd forinttal szemben jövőre valamivel kevesebbet, 325 milliárdot szán a kormány közmunkára, úgy, hogy nincs jele a közmunkás bérek 2017-es emelésének. A Nemzeti Foglalkoztatási Alapból ennek töredéke, mindössze 16 milliárd forint jut aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre, vagyis nincs elmozdulás ezeknek a módszereknek a javára, bár a közmunkarendszer túlsúlyát az Európai Bizottság többször kifogásolta. A legutóbbi országjelentés arra figyelmeztet, Magyarországon nagyon nagy a kockázata annak, hogy rengetegen benn ragadnak a közmunkában. Az adatok alapján, ha valaki abban a sikeres 12-13 százaléknyi csoportban van, amelynek valahogy sikerül munkát találnia a nyílt munkaerőpiacon, 60 százalékos eséllyel fél éven belül ismét a közfoglalkoztatottak közt találja magát, nem sikerül megvetnie a lábát piaci cégnél.
Ide tartozik, hogy nem növelik a munkanélküliek ellátására szánt keretet, a mostanihoz hasonlóan 47 milliárdot szánnak rá, úgyhogy a legszegényebbek közül csak a minimálbéren élők járhatnak valamivel jobban, ha a kormány megállapodik a munkaadókkal és a szakszervezetekkel a következő évre szóló béremelés mértékéről. Nagy illúziókat azonban senki nem táplál, hiszen az idei minimálbér és a szakképzetteknek járó garantált bérminimum-emelés mértékét is úgy jelentette be a kormány, hogy azt a Magyar Szakszervezetek Szövetsége nem írta alá. A Figyelő szerint a büdzsé számaiból az olvasható ki, hogy 5-6 ezer forintos minimálbér-emeléssel kalkulál a kabinet. (A jövő évi bértárgyalások épp tegnap kezdődtek el a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán.)
Ma már több ezer fiatal kerül az iskolapadból egyenesen a közfoglalkoztatásba. A Belügyminisztérium adatai szerint tavaly a 18. életévük betöltése előtt munkát vállalók 1123-an voltak. Az LMP adatigénylése nyomán azonban ennél nagyobb létszámra derült fény, 2015 első tíz hónapjában 2576 ilyen fiatal szerepelt a statisztikában. Az év elején nagy részük kiesett a rendszerből, de a „téli szünet” után a létszám minden bizonnyal ismét emelkedik.
Szél Bernadett, az LMP társelnöke tavaly év végén törvénymódosítást nyújtott be a parlamentnek, amely megtiltotta volna a 18 év alattiak foglalkoztatását közmunkában, javaslatát azonban a kormánypárti többség elutasította. Ezekről a tizenévesekről valójában lemondott az állam, hiszen képzetlenül soha nem lesz esélyük normális munkahelyen elhelyezkedni.
Dolgozói szegénység
Minden jel arra mutat tehát, hogy a munkaerőpiacon kívülre szorult százezrek helyzetének megoldására most sincs új elképzelése az államnak - marad a közmunka. Kiss Ambrus, a Policy Agenda elemzője nemrég ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott a 24.hu hírportálon: ezeknek az embereknek a leértékelése, hogy munkájukat a minimálbérnél alacsonyabb összeggel díjazzák, torzítja a munkaerőpiacot, nem hatékony és nagyon drága. Európa legrövidebb álláskeresési járadéka, vagyis munkanélküli segélye változatlanul mindössze három hónapig jár, utána csak ez a lehetőség marad nagyjából 200-250 ezer embernek jövőre is. Az Eurostat felmérése igazolja, hogy a magyar segélyezési és közfoglalkoztatási gyakorlat konzerválja a szegénységet: tavaly a munkavállaló férfiak 9,7, a nők 8,7 százaléka élt dolgozói szegénységben. Ennél csak a román és bolgár adatok rosszabbak.
Több jel is arra mutat, hogy nem lehet tovább tágítani a közfoglalkoztatásba bevont kört, mert a munkát keresők rajtuk kívül eső csoportja olyan egészségi, szociális vagy mentális gondokkal küzd, amelyek megakadályozzák őket a teljes munkaidőben vagy hagyományos formában történő munkavállalásban. A költségvetési tervben van ugyan egy elrejtett mondat arról, hogy az ő foglalkoztatási lehetőségeik megteremtésére programot kell kidolgozni, de ennek részleteiről egyelőre semmit nem lehet tudni.
Komjáti Imre arra emlékeztetett, hogy a tervnek már régen kész kellene lenni, hisz nem most derült ki ezeknek az embereknek a problémája. A halogatás ebben az esetben is csak azt jelzi, ami eddig is jellemezte a döntéshozókat: nem kérdezik meg a közmunkát szervező polgármestereket, foglalkoztatási szakembereket és érdekvédőket, a valóság ismerete nélkül úgy hoznak döntéseket borsodi, hevesi, szabolcsi vagy baranyai szegény családok sorsáról, hogy ki sem mozdulnak a minisztériumi irodákból. Valódi igényekre választ adó igazi segítség kell ennek a rétegnek – fogalmazott lapunknak a Közmunkás Szakszervezet társelnöke, hozzátéve, hogy a megalapozatlan ötletelések sehová nem vezetnek.
Ide sorolta a februárban bevezetett elhelyezkedési támogatást, amelynek meghirdetésekor év végéig 25 ezer közmunkás piaci munkahelyre segítését remélte a kormány azzal, hogy az új munkaszerződés megkötése idején a közmunkából még hátralévő időre a 22 800 forintos segély összegét is megkaphatja az, aki kilép a közfoglalkoztatásból. Három hónap alatt azonban mindössze 500 ember jelentkezett, ami még a közmunkások egyesületének elnöke szerint is nagyon alacsony szám, bár érthető. A vállalatok ugyanis nem vesznek fel közmunkából érkező munkavállalót határozatlan idejű vagy egyéves szerződéssel, jó esetben a 3 hónapos próbaidő hosszabbítgatásával trükköznek, hogy kikerüljék az esetleges végkielégítés kifizetését.
A közfoglalkoztatottak társadalmi elfogadottságát rontotta az utóbbi napokban az a hír is, amely szerint tuberkulózissal fertőzött közmunkást alkalmaztak egy közoktatási intézményben. A szatymazi iskola csaknem valamennyi diákján és munkatársán tbc-tesztet kellett elvégezni, hogy kiszűrjék, nem fertőzte-e meg őket az asszony, aki pár napja belehalt betegségébe. A szülők körében pánik tört ki és többen azt feszegették, hogy fordulhatott elő, hogy valaki egészségügyi szűrés nélkül került a gyermekeik közelébe.
Az Esély Labor Egyesület szakértője a Népszava megkeresésére úgy magyarázta a történtek hátterét, hogy a kormány a közmunka bevezetésekor úgy döntött, nem fizeti ki minden esetben a munkaköri alkalmassági vizsgálatok árát, ha valakit új feladatokra küld a polgármester. Hiába kötelezi erre a munkáltatókat egy 1998-ban született rendelet, a közfoglalkoztatottakat kizárták ebből a körből. Ehelyett egy általános foglalkozás alkalmassági vizsgálatot kérnek, amit viszont elegendő 2 évente beszerezni a közmunkásoknak.
Lechnerné Vadász Judit szerint az nehezen derül ki, ha valakinek a két éven belül valami miatt megromlik az egészségi állapota, hisz minden érintett félti az állását, csak végső esetben fordul orvoshoz. Annak ugyanis, akit alkalmatlannak nyilvánítanak, az állam elengedi a kezét és kuncsoroghat segélyért. A kérdés pikantériája, hogy ehhez évente be kell mutatni az igazolást, hogy legalább 30 napig valamit dolgozott, vagy önkénteskedett az illető, amihez megint szükség lenne orvosi papírokra – és itt a kör bezárul.
Elszámolások
Egy Békés megyei 800 lelkes faluban, Biharugrán azért oszlatta fel magát a képviselő testület, mert állítólag visszaélések történtek a közmunka pénzekkel. A Népszabadság bemutatta ugyan, hogy valójában helyi hatalmi harc áll az eset mögött, de a közmunka körüli anomáliák valóban megtörténtek. Komjáti Imre Észak-Magyarország településeit járva nem egy helyen tapasztalta, hogy a polgármesterek élet és halál uraként személyes kapcsolatok és nem rászorultság alapján döntenek arról, ki dolgozhat és ki nem, volt, ahol a településvezető rokonai csak papíron jelentkeztek be a faluba, hogy beírhassák őket a közmunkás listára, felvették a fizetést, de soha át nem lépték a község határát és hosszan lehet sorolni a trükköket a közfoglalkoztatási keret lenyúlására.
Schmidt Jenő ugyanakkor tiltakozik a polgármesterekről szóló általánosító kritika ellen. A Települési Önkormányzatok Szövetségének (TÖOSZ) elnöke szerint a magyar községek és városok 2 százalékában fordulhat elő valamilyen visszaélés, sok helyen azért, mert ki kell pótolni az önkormányzat működési költségeit. Arra a kérdésre pedig, hogy újabb - a közmunka szervezésével járó többletfeladatokra hivatkozó - javaslatok kerültek parlament elé a 2014-es választást követően megvont polgármesteri bérek visszaadására, a TÖOSZ vezetője úgy fogalmazott a Népszavának: csak olyan elképzelést tartanak megoldásnak, amely a központi költségvetésből biztosítaná a béremelés fedezetét, de minden eddigi ötlet arra épített, hogy a bevétellel rendelkező települések gazdálkodják ki a vezetők bérének fedezetét, ami szerintük elfogadhatatlan.
A Közmunkás Szakszervezet elnöke nem bízik abban, hogy jövőre, a választás előtti évben a kormány változtatna a közfoglalkoztatás eddigi gyakorlatán. Komjáti Imre szerint a kiszolgáltatott százezreknek dobott havi 51 ezer forintos alamizsna biztos szavazóbázist nyújt a Fidesznek, így nem érdeke a rendszer felborítása.
