Az FHM szakemberei immár 18 éve állítják össze kérdőívüket, amelyre idén, a tél leghidegebb napján összesen 10 206 hajléktalan ember válaszolt. Közülük 6784-en hajléktalanszállón, 3422-en közterületen, fedél nélkül aludt ezen az éjszakán az országban. A szakemberek hangsúlyozták: ez továbbra is "csak" a jéghegy csúcsa, azok, akiket aznap éjszaka megtaláltak és válaszoltak is a kérdésekre.
Az ország 78 településének (elsősorban városok) mintegy 253 hajléktalanellátó szolgálata vett részt az idei felmérésben. A válaszadók egytizedének 2016 januárjában nem volt 100 Ft-nál több pénze, minden negyedik magyarországi hajléktalan mindenhol a világon, akár Afrikában is a legszegényebbek közé tartozna. Immár csaknem minden harmadik hajléktalan ember roma, vagy környezete annak tartja.
Az FHM munkatársai felhívták a figyelmet: a lecsúszás, a testi-lelki és anyagi elnyomorodás, a képzettség, a munka és a család hiánya, az anyagi és lakhatási, egészségügyi támogatások, valamint a perspektívák hiánya olyan örvény, melyből a hajléktalanok alig-alig tudnak kikecmeregni. A még meglévő segítő szervezetek, a különböző önkéntes és támogatott programok, egyéni kezdeményezések olykor a túlélésen túl is segítséget tudnak nyújtani a bajba jutottaknak, azonban ez a tömeges elnyomorodást, annak folyamatos újratermelődését nem képes megállítani.
Ezért több szakember kiáltványt fogalmazott meg a helyzet megváltoztatása érdekében, melyben javasolják, hogy a büntetés helyett inkább azt foglalják helyi és országos jogszabályokba, hogy ha valaki segítségre szorul, akkor a helyi közösség más tagja nyújtson számára - lehetőségeihez mérten - segítséget közvetlen segítségnyújtással, vagy ha erre nem képes, akkor legalább hívja a megfelelő segítő szervezetet.
