A fotográfus attól tart, hogy a digitális világ átvette a hatalmat a fotózásban is, és ezért talán senki nem törődik majd a hagyományos technikával készült, negatívon megörökített pillanatokkal. Az elmúlt 30 év, kiállításokon nem látható, vagy éppen soha le sem nagyított fotóit átnézve Stalter György az utóbbi két évben ebből a több ezer negatívot tartalmazó óriási anyagból válogatta ki a számára most legfontosabbakat.
Nemcsak a képrögzítés anyaga hagyományos, de a nagyítások is a 20 éve nem gyártott Forte fotópapírra készültek - említette a Népszavának a fotóművész. Természetesen az eltelt évtizedek a nyersanyagok fölött sem szálltak el nyomtalanul, de éppen a kor adott patinát, mélyebb tónusokat a képeknek. A fotóművész szerint a digitális fotók bizonyos értelemben adathalmazoknak tekinthetők, nincs meg bennük az analóg fotográfiák kézzelfogható anyagszerűsége.
Ezek az esszék egyenként is több évig készültek, főleg a '80-as években, mint például a Börtönlakók 1984-87. Stalter azokat a képeket nagyította le, amelyek a mai szemlélőnek is érdekesek lehetnek, vagy időkapszulák a múltból. A fotográfus az elesettek, a kiszolgáltatottak világát térképezte föl, a Manufaktúra sorozatban, ahol egy kanálüzemben cigány emberek dolgoztak, vagy az Ózd melletti egykori büntető-bányásztelepből alakult Tólápa életét, ahol nem csak cigányok, hanem a társadalom perifériájára sodródott emberek élnek.
"Mindig is erős szociális érzékenység volt bennem, bár nem hiszem, hogy ezekkel a képekkel meg lehet változtatni a világot, de azért közvetve hatnak a befogadóra, és nem csak a mélyszegénységben élőkről, hanem az én kiszolgáltatottságomról is szólnak. Ezek az esszék a rajtuk szereplőkkel készített közös műalkotások" - mondta Stalter György.
