Kéri László Orbán titkát kutatja, és arra a következtetésre jutott az ATV-ben (április 06.), hogy az általa folytatott országkormányzás és benne az állami költségvetés kezelése: blöff. A felszínen az látszik, hogy nálunk arra van pénz, amire a kormány akarja, és amire nem, arra nincs. A kormány viszont mondhatja: aki megnézi a 2016. első negyedévi államháztartási hiányt, láthatja, hogy annak mértéke rendkívül alacsony. Bármilyen jelentős, váratlan kiadási tételek (kerítésépítés, Klikk-hiány, stb.) merültek fel a közelmúltban, azokat a kormány mindig megoldotta. A közvélemény szemében tehát a kormány pénzügyileg jól teljesít. Azért, hogy tényleg azt tegyük, amit akarunk, két fontos követelményt kell teljesíteni. Az egyik az elfogadható GDP arányos évi államháztartási hiány, a másik pedig az elfogadható GDP arányos államadósság. Teljesen világos, hogy a magyar gazdaság belső forrásokból – ami a GDP termeléséből származik - növekedésre alapvetően nem képes. Minden eszközt és lehetőséget meg kell ragadni a növekedéséhez, ebben az MNB és a KFMB elnöke tud jelentős segítséget adni. Az előbbi a növekedési hitelprogrammal, az utóbbi pedig az országban folyó termelés erőteljesebb finanszírozásával. A döntő szerep a kormányfőre vár. Sokszor magányos farkasként legalább öt feladatot kell megoldania: „kérni” vagy „ostorozni” az itt levő külföldi tőkét, hogy a képződő jövedelmet ne vigye ki, megállapodásokat kötni, hogy az előbbiek továbbra is maradjanak. Csalogatni az új külföldi befektetőket, elszánt harcot folytatni az EU pénzekért, és persze támogatni a hazai termelést. A 2015-ben elért 2,9%-os GDP növekedés jó eredménynek tekinthető. Úgy vélem, hogy az elemzésből egy szisztematikus, országvezetés képe rajzolódik ki, ahol a harc a jó makrogazdasági adatokért folyik, amelyek biztosítják az ország szabadságát. Kérdezem ezek után Kéri Lászlótól, hogy fenntartja-e továbbra is a blöff jelzőt, mivel szerintem nem erről van szó.