Haza kell térniük Észak-Koreába a Kínában tanuló diákoknak – közölte a Radio Free Asia. A phenjani rezsim attól tart, hogy tömegesen menekülnek majd a külföldön dolgozók és tanulók Dél-Koreába, ami hatalmas pofont jelentene Kim Dzsong Un rezsimje számára. Többen „szívódtak fel” az elmúlt hetekben a külföldön élő észak-koreaiak közül. Mindez azért is komoly csapás a kis vezérnek, mert közismert, azért küldik külföldre a rendszer megbízhatónak vélt tagjait, hogy így tegyen szert az ország keményvalutára. A Kim család fényűző életvitele csak akkor tartható fenn, ha keményvalutára sikerül szert tenni. Phenjan számára már az is komoly csapást jelentett, hogy Szöul februárban bejelentette a keszongi ipari park bezárását: így tiltakozott a januári – phenjani állítás szerint termonukleáris bombával történt – atomrobbantás, illetve a februári ballisztikus rakétakísérlet ellen. Ez komoly bevételkiesés a kis vezér számára: mivel az észak-koreai alkalmazottak csak 20 százalékát kapták meg annak az összegnek, amelyet papíron a dél-koreai vállalatok fizettek nekik.
Észak-Korea ezenfelül éttermeket és egyéb objektumokat is fenntart külföldön. Ezek részben a bevétel miatt fontosak, részben pedig azért, mert ezek gyakran a csempészet és a kémkedés központjai is. Becslések szerint körülbelül 100 ezerre tehető a külföldön dolgozó észak-koreai „bérmunkások” száma. Akárkit nyilván nem küldenek eladónak egy külföldi étterembe, ahol kizárólag észak-koreai ételeket szolgálnak fel, ezek a munkatársak elvileg a legszigorúbb ideológiai próbát is kiállták. Ezért is érte sokként a rezsimet, hogy egy észak-koreai étterem 13 alkalmazottja „tűnt el” a Phenjan által fenntartott észak-kínai, ningbói étteremből.
A lehető legrosszabbkor is jött a disszidálások híre, hiszen harminc év után először, jövő hónapban rendezik meg a pártkongresszust. Az úgynevezett eltűnéseket követően természetesen hamar beindult az észak-koreai propagandagépezet, s azt állították, hogy dél-koreai ügynökök rabolták el a munkatársakat. A KCNA hírügynökség közleménye „terrorcselekménnyel”, s a honfitársak tömeges elrablásával vádolta meg Dél-Koreát. A CNN meg is szólaltatta azt a hét nőt, akik ugyanabban az étteremben dolgoztak, ahol az „eltűntek”. Nem éppen meglepő módon a phenjani rezsim „rabláselméletét” erősítették meg. Amikor a riporter azt közölte velük, hogy Kína szerint önszántukból távoztak, azt közölték kisírt szemekkel: „nem volt más lehetőségük”. „Sosem hagynánk el a szüleinket, az országunkat és kedves vezetőnket, Kim Dzsong Unt” – mondta zokogva az egyik fiatal pincérnő.
Szöul is megszólalt. Dél-Korea megerősítve Peking közlését kifejtette, mindannyian saját akaratukból távoztak Dél-Koreába. Phenjan azonban erre is válaszolt, méghozzá azzal a „meggyőző” érvvel, hogy Szöul magyarázkodásának azért nincs értelme, mert Dél-Korea „valóságos pokol”. S miért is menne ide önszántából a rezsim 13 gyermeke.
A jelek szerint egyre többen szabadulnának az északi pokolból. Április 15-én, a nemzeti ünnep, az államalapító Kim Ir Szen születésének napján heten menekültek át Kínába. Hogy zavar van a phenjani erőben, az is bizonyítja: annyira balul sült el egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakétakísérlet, hogy a robbanószerkezet még a kilövés helyszínén felrobbant. Súlyos károk keletkeztek a kilövőállomásban, s Washington szerint többen meghalhattak vagy megsérülhettek. Egy másik rakétakísérletet is terveztek ugyan, ezt azonban törölték az első kudarca után.
