Nevetségesnek tartja Böröcz László, a Fidelitas országos elnöke, hogy a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében felmentette Hiszékeny Dezső szocialista politikust a vesztegetés vádja alól. Pedig szerinte "nyilvánvaló bizonyítékok", például hangfelvételek, voltak a vesztegetésre. Aki kenőpénzt fogad el, annak börtönben a helye, ezért a Fidelitas reméli, hogy Hiszékeny is „elnyeri méltó büntetését”.
Nos, e nyilatkozat akkora szamárság, hogy még a Fidesz is csak Böröczcel merte elmondatni, mert ehhez talán még Németh Szilárdot sem tartották elég nívótlannak, ami azért jelenthet valamit.
De az is aggasztó, hogy a nyilatkozó elemi tényekkel sincs tisztában vagy tudatosan hazudik.
Tudniillik az ügyész fogalmaz így vádiratában: „a jogtalan vagyoni előny átadására végül nem került sor, de a törvény szerint a bűncselekmény ettől függetlenül befejezett”.
Most pedig írásban gondolkodom picit. Adva van egy meglehetősen homályos fedőlegenda, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat miért is állít munkába provokátorként egy kétes alakot mint ügynököt, aki Hiszékeny környezetében egy betanított legendával próbálkozik. (Az ügynök testvére magas rangú tiszt, de az alpolgármestert egyikük sem ismeri.) Fél éven keresztül lehallgatják, megfigyelik Hiszékenyt, irodáját, a vendéglőt, ahová ebédelni jár, de még a rég bezárt üzletet is, aminek bérlése köré a vádat kerekítették. Ezernyi felvétel, jelentés készül. Majd az eljárás hónapokra megpihen: nyilván semmi kompromittálót nem találnak. Majd valaki – a választási kampány előtt – mégis előkaparja a döglött ügyet, és vádiratot fabrikál a soványka tartalomból.
Az, hogy a hatóság nem egy tudomására jutott bűncselekményt akart felderíteni, hanem beugratással kreálni valamit, az nyilvánvaló. Nem erősíti a „szervek” iránti bizalmat, hogy az iratok zömét 2033-ig titkosították, abba sem a védelem, sem a bíróság nem tekinthetett bele.
Feltételezem, nem lennének ilyen diszkrétek, ha azokban nem esetleg a vádlókra, hanem a vádlottra terhelő információk állnának.
A vád mindösszesen két „bizonyítékot mutatott be”. Egy állítólagos bólintást, meg egy állítólag felmutatott kezet. Ezeket egy fedett nyomozó írta le jelentéseiben. Élek a gyanúpörrel, hogy az ügyészség is előre tudta, ebből elítélést kihozni nem lehet, de meghurcolásra, karaktergyilkolászásra még újrahasznosítható az anyag.
Tegyük fel, hogy én vagyok a nyomozó, és a bólogatásból már tudom, hogy Hiszékeny korrupt. Fogok egy köteg jelölt bankót, eljuttatom neki, és kész-passz. Megvan a tettenérés, rablánc, kamerák, áristom. A hatóság azonban elvetette ezt a tervet: tudták ők már, hogy „lyukra futottak”.
Szintén privát vélemény, hogy a sok titkos szerv vajh' miért nem vetett be az eljárásban egy remek kis eszközt, az úgynevezett kamerát. Melyből igen jók, és aprók is fillérekért megvásárolhatók már az interneten. Akkor nem kellene pojácáskodniuk azzal, hogy a fedett nyomozó látta-e a bólintást, meg a mutogatást.
Szóval az az ötletem, hogy Böröcz László nyilatkozatok helyett izzítsa be régi találmányát a „provokátorfigyelőt”, és irányítsa az ügyészségre.
