Azt hittem, Habony-ügyben már nem lehet semmivel meglepni. Erre most előáll a Szépművészeti Múzeum igazgatója, és kalaplengetve közli velünk, hogy a Picasso-kiállítás sem jöhetett volna létre, ha ő akkor, arra a bizonyos esküvőre nem adja „kölcsön” az ország legtekintélyesebb képtárát. Mert már kilenc éve is tudta – sejtette(?) -, hogy hosszú távon „érdemes és hasznos” lehet a magyar kultúra számára, ha akkor együtt kvaterkázik a meghívottakkal.
Baán rendíthetetlen abban a tudatban, hogy rajtunk kívül egyetlen más volt szocialista országba sem vitte volna el a tekintélyes Picasso Múzeum a gyűjteménye legszebb darabjait, ha nem tudják a múzeum mögött „a kormány támogatását”. Értsd ez alatt: a titkos tanácsos személye a garancia? A Szépművészetit övező európai ismertség meg csak hab a tortán?
Motoszkál bennem a gondolat, hogy Baán talán most egy titokról lebbentette fel fátylat. Lehet, hogy a bécsi Albertina, vagy a Leopold Múzeum, esetleg a berlini Pergamon Múzeum, vagy az Alte Nationalgalerie igazgatója is körülnéz a politikai palettán, mielőtt elkészíti a következő évek kiállítási programját: kinek lehetne egy esküvőre kölcsön adni a „házat”, kikölcsönözni néhány értékes képet, aki aztán szól egy-két jó szót érdekükben kormánykörökben.
Ha arrafelé – esetleg – nem így volna, akkor javaslom, ez is kerüljön fel a hungarikumok listájára. Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy ha az Ermitázs valamelyik kurátora a Louvre képeiből szeretne kiállítást szervezni, nem kellene-e Putyin Oroszországában egy ottani Habonnyal paktálnia. Végül is manapság vigyázó szemünket nem Párizsra, Brüsszelre, hanem Moszkvára szoktuk vetni.
