- Először vezényelt Budapesten?
- Az Opera karmestereként igen. Azelőtt felléptem már egyszer a Magyar Rádió énekkarával, 2005 májusában, akkor a Rahmanyinov Vecsernyéjét vezényeltem, amit a Bartók Rádió közvetített.
- Volt a Magyar Rádió énekkarával korábbi kapcsolata is?
- Házigazdája voltam az énekkar első, 2002-es kolozsvári fellépésének. Akkor a Kolozsvári Magyar Opera zenekarával együtt énekeltek, én a Budavári Te Deumot vezényeltem. Azóta többször is voltak Kolozsváron, legutóbb 2011. októberében, amikor a "Nemzetközi Liszt 200 Fesztivált" szerveztem a zeneszerző születésének 200. évfordulójára. Ők nyitották a fesztivált, Kocsár Balázs vezényelt és a Missa Solennist adták elő.
- Milyen más világvárosokban lépett még a közönség elé?
- 2008-ban vezényeltem Madridban a Spanyol Rádió Szimfonikus Zenekarát. A fiatal zenészeket bemutató sorozat első koncertjén léptem fel.
- Az önéletrajzából úgy tűnik, intenzív kapcsolata van Spanyolországgal, a nyelvet is beszéli.
- valóban, többször voltam ott, vannak már ismerős zenészkollégák a madridi rádiózenekarnál és az operánál is, így többször részt vettem a zenekar próbáin, nagy karmesterek próbáin, kialakultak a kapcsolatok, s egy idő után már otthonosan mozogtam a spanyol zenei életben, mint külsős.
- Minden színész álma, hogy Hollywoodban filszerepet kapjon, minden operaénekesé, hogy egyszer felléphessen a Metropolitanban vagy a Scalaban. Mi a karmester álma?
- Vannak olyan nagy zenekarok, amelyek meghívásáról minden dirigens szívesen álmodozik. A bécsiek, a berliniek, a londoniak egy-egy koncertjét vezényelni, komoly szakmai kihívás. De nem vagyok nagyravágyó. Szerintem nem csak az úgynevezett "A-kategóriás" zenekarokból lehet nagyszerű teljesítményt kihozni, az az igazán figyelemre méltó teljesítmény, ha egy ennél „alacsonyabb szintű”, mondjuk úgy, hogy B-kategóriás zenekar hangversenyéről mondja azt a közönség: nagyszerű volt, és a karmester brillírozott... Mondjuk úgy, az a siker az álmom, amelyet a közönség visszaigazol. Azt mondom, ha az ember sokat dolgozik, a befektetett munkát visszaigazolja egyszer a sors. meglátjuk, velem is megteszi-e.
- Kolozsváron a Magyar és Román Operában egyaránt vezényel. Mindkettőben nagyon fiatalon kezdett. 2000-től a magyarban, és éppen tíz éve a románban is feladatot kap. De Románia minden nagy Operáházába kapott már meghívást, vezényelt többször Bukarestben, Iasiban egyaránt. Gátolta önt karrierjében az, hogy magyar nemzetiségű? A román kulturális életben szempont a nemzetiség?
- Nézzük a kérdés pozitív oldalát. Tény az, hogy Kárpátokon túl, így Iasiban és Bukarestben is, nagyon tisztelik a magyar zenészeket, művészeket. A nagy magyar karmesterek neveit ismerik és tisztelik országszerte. Nekem is jutott ebből a kedves fogadtatásból.
- És mi a helyzet Kolozsváron? Ott természetes volt, hogy a város magyar operájának karmestere kezda román operában is dirigálni?
- Nem tudom mennyire volt természetes, de megtörtént. Mivel a két operaház ugyanazon városban van, évtizedek óta volt egy átjárhatóság. Voltak helyzetek, amikor meg kellett menteni egy előadást. A repertoárban általában vannak átfedések, ezért ha olyan műsor került veszélybe, amelynek szerepeit a másik színházban is ismerték, az együttműködés révén könnyebben lehetett beugrót találni a városban. Mindig akadt valaki, aki tudta a szerepet, ismerte a darabot. Ez mindkét irányba működött. Például a Magyar Operának 1950-től volt egy híres román karmestere, Antonin Ciolan, aki nagyon sokat tett a magyar társulat zenei fejlődéséért, s aki később a kolozsvári Filharmonia Zenekarát alapította és a Zeneakadémián a karmesterképzést is elindította. A nemzetiségek közötti együttműködésre tehát volt példa és szerintem még lesz is.
- A színházi életben a rendszerváltás óta folyamatosan rendeznek román rendezők a kolozsvári magyar színházban, és más erdélyi magyar színházakban is, az erdélyi magyar rendezők pedig lehetőséget kapnak országszerte, hogy a román színházakban is megmutassák tudásukat. A bukaresti Uniter-gálákon saját értékükön, nem valamiféle alkategóriában, kisebbségi színházként szerepelnek és versenyeznek a magyar színházi produkciók, rendezők és színészi teljesítmények, s bizony nagyon szép számmal gyűjtenek be díjakat, akár fődíjakat is. A zenei életben is működik ugyanez az értékalapú kölcsönösség?
- Ez így normális, így egészséges az együttműködés. Természetesen ez alól az opera világa sem kivétel. Számos magyar rendező rendezett már Bukarestben és Iasiban is.
- Mennyire működik ez a jó kapcsolat magyarországi és romániai viszonylatban? Ugyanígy vannak közös munkák a magyarországi zenei élet szereplőivel, karmestereivel, rendezőivel, énekeseivel? Ugyanígy kapnak közös munkára szóló felkéréseket, meghívásokat magyar művészek Erdélybe és fordítva is?
- Erdélyből mindig is jöttek Magyarországra énekesek, zenészek, egyesek itt is maradtak végleg, mások csak átmenetileg. Fordítva nem működik, mert az nem éri meg gazdaságilag, hogy valaki áttelepedjen Erdélybe.
- Nem áttelepedésre gondoltam, hanem vendégszereplésekre, arra, hogy egy-egy magyarországi előadásra hívnak-e meg erdélyi magyar zenészt, karmestert, énekest, és fordítva?
- Magyarországi énekesek gyakran lépnek fel Kolozsváron is, elsősorban magyar művekben. Ha például Bánk Bánkot játszik a kolozsvári Opera. Magyarországi rendezők is jönnek át, karmestereket én is hívtam a Liszt 200 Fesztiválra, például Kocsár Balázst, de vezényelt már Kolozsváron, hogy csak néhányat említsek, Selmeczi György, Strausz Kálmán, Medvecky Ádám, Kesselyák Gergely és mások is. Igen, jönnek hozzánk, van együttműködés.
- Személyesen hogy gondolja: az erdélyi magyar művészet, legyen akár színház, zene, irodalom a magyar kultúra részének tekintett Magyarországon?
- Én ezt nem tudom megítélni, nincs erről elég információm. Erről talán a magyarországiakat kellene kérdezni.
- Mit várt ettől a budapesti fellépéstől? Mit jelent ez érzelmileg és szakmailag ön számára?
- Nyilvánvaló, hogy érzelmileg és szakmailag is egy fontos esemény volt számomra bemutatkozni a budapesti közönség előtt. Az előadást alaposan előkészítették, megvolt a bemutató, tehát semmiféle stressz nincs. Mindenki felszabadultan tudja tenni a dolgát és ez ebben a szakmában nagyon fontos. Így csak a pozitív stresszhelyzet van, ami viszont kell és jó.
- Budapest után mi lesz a következő nagy állomása?
- A kolozsvári Román Operában következik a Nabucco. Ebben az évadban négy bemutatóm van. Kezdtem októberben a Wertherrel a Román Operában, utána következett a Hattyúk tava, Sámson és Delila a magyarban, majd pedig a Nabucco ismét a románban.
- Ha visszatekint az elmúlt évekre, melyiket tartja a legkedvesebb vagy legemlékezetesebb előadásának?
- Ezt nagyon nehéz megmondani több száz előadás van a hátam mögött, valamiért mindegyik emlékezetes. Vagy egy hosszan tartó vastaps, vagy egy beugrás, vagy egy baki miatt, mert olyan is előfordul.
- Csak tudna egyet a sok közül mégis kiemelni.
- Az első, az nyilván emlékezetes. Olyan mint az első csók. Az első ölelés. Mert az első. Azon az első koncerten Rossini: Stabat Materét vezényeltem. Ez volt a "vizsgadolgozatom" és egyben az első nagytermes előadásom. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zene és énekkarával léptem fel 1999. március 14-én. Nyilván emlékezetes számomra, több mint ezer ember volt ott. Utána mindjárt következik 2000. január, a debütálás a Magyar Operában, ahol Erkel Hunyadi Lászlóját vezényeltem. Szép emlékek ezek. De higgye el, több mint negyven cím, balett, operett meg opera, és 379 előadás közül egyet választani - lehetetlen. Nem is szabad, mert megsértjük ezzel a többit. Egyáltalán mi az, hogy legjobb?
- Nem a legjobbat kérdeztem, hanem a legemlékezetesebbet.
- Na jó, látom nem térhetek ki a válasz elől. Emlékezetes számomra a madridi fellépésem, mert az a madridi rádiózenekart vezényeltem, amely egy világszínvonalú zenekar. De maradjunk Budapestnél, a Vecsernye 2005-ben. Az is nagyszerű volt, de más. Nem lehet összehasonlítani egyiket a másikkal.
- Mindig zenész akart lenni?
- Ötödik osztályban vezényeltem először. Osztálykórust. Március 8-ra készítettünk nőnapi kiskoncertet.
- Ebben a korai irányultságban volt-e bármi szerepe a családi háttérnek?
- Édesapám amatőr zenész és rézfúvos-hangszer javító mester. Talán innen van a tehetség, a hajlam és érdeklődés.
- És ötödikes korától pontosan tudta, hogy egyszer majd karmester lesz?
- Lehet, hogy akkor még nem tudtam, de akkor, ötödikes fejjel nekem úgy tűnt, hogy ez működni fog. Persze olyan értelemben, amit 11 éves fejjel fel lehet fogni.
- Sima volt az idáig vezető út?
- Hosszú. Honnan számoljam, az opera karmesteri kinevezéstől?
- Nem, hanem ötödik osztálytól. Ha ennyire pontosan tudja valaki kiskorától, hogy mit akar, ha ennyire töretlenül és következetesen dolgozik a céljáért, akkor egyenesebb az út? Könnyebb bejutni a Zeneakadémiára?
- Ezek mellékes dolgok.
- Miért, a kolozsvári Zeneakadémiára könnyű bejutni?
- Nem, csak attól függ kinek.
- Mi áll közelebb a szívéhez, a szimfonikus zenekar vagy az opera zenekara?
- Nem lehet összehasonlítani. Egyik egyfajta élményt ad, a másik másikat. Mindkettőnek megvan a maga helye és szerepe.
Kolozsvártól Budapestig Madridon át
Horváth József 1975-ben született Kolozsváron. 1999-ben karvezetés, majd 2001-ben karmester diplomát szerzett a kolozsvári Zeneakadémián ahol Petre Sbârcea, Florentin Mihăiescu, Cornel Groza és Gheorghe Victor Dumănescu voltak tanárai. Ezután Christfried Brödel, Fürst János, George Pehlivanian, Ghennady Rozsdestvensky és Kurt Masur mesterkurzusain vett részt.
Szakmai fejlődését jelentősen befolyásolta Claudio Abbado, Rudolf Barshai, Sir Colin Davis, Gianluigi Gelmetti, Valery Gergiev, Philipe Herreweghe, Leonard Slatkin, Pinchas Steinberg, Jesús López-Cobos, Miguel Angel Gomez Martinez és George Pretre, világhírű karmesterek próbáin és koncertjein való részvétel.
1999 óta a kolozsvári Magyar Opera, majd 2006-tól a kolozsvári Román Operának is karmestere. Operarepertoárja több mint 40 címet tartalmaz. Budapesten a 379. előadást vezényelte.
Vendégkarmesterként vezényelte Románia legfontosabb zenekarait, továbbá a Román Rádió Kamarazenekarát és Szimfonikus Zenekarát, a bukaresti, a iasi és a temesvári Nemzeti Operát, a Magyar Rádió Énekkarát Budapesten és a Spanyol Rádió Szimfonikus Zenekarát Madridban. Kezdeményezője és művészeti igazgatója volt 2011-ben a kolozsvári Magyar Operában a Liszt 200 Fesztiválnak.
