A történet jól illusztrálja a három eltérő hatású és hatóanyagú élvezeti-, vagy kábítószer hatását, s arra is jó példa, hogy e szerek ismerete és használata évezredekre megy vissza. Igen, már az ókori görögök is... Ám amíg az alkohol a nyugati, keresztény kultúrában betöltött sajátos szerepe miatt (kenyér és bor - Jézus teste és vére) mindenki által ismert, ahogyan az általa kiváltott hatások is, és korlátozás nélkül hozzáférhető, s nemhogy fogyasztását nem tiltja törvény, előállítását még támogatja is (hazánkban például nem oly rég egy ideig adómentessé tették a pálinkafőzést).
Ezzel szemben az ópium és a hasis, amelyek ugyancsak növényi eredetű szerek, korábban sokkal kevésbé terjedtek el és kisebb szerepet töltöttek be a nyugati kultúrában, s mivel termesztésük, előállításuk és fogyasztásuk is büntetőjogi következménnyel jár, az általuk kiváltott hatások még ma sem számítanak közismertnek. Tévképzetek és legendák övezik őket - pozitív és negatív értelemben is.
Az ópium a mák éretlen termésének a nedve, amely többféle alkaloidot tartalmaz (morfin, kodein, papaverin). Az ópiumból, pontosabban az ópiumból kivont morfinból állították elő a heroint a XIX. század végén, a legerősebb fájdalomcsillapító hatású, de talán legveszélyesebb drogot is, amelynek euforizáló hatását az intravénás használattal fokozzák. Az ópiumszármazékok a központi idegrendszerre hatnak. Magát az ópiumot mákony vagy áfium néven is ismerte régen a magyar nyelv, ami nem csoda, hiszen eredete állítólag Mezopotámiára, a sumerekre - vagyis az első írott forrásokra - megy vissza. Az erős fájdalomcsillapító és szorongásoldó hatás miatt innen aztán egész Eurázsiában elterjedt a különböző ópiátok használata, ahogyan euforizáló hatását is igen korán felismerték. A XX. századig az ópiumból (alkaloidjaiból) készült szinte az összes fájdalomcsillapító szer (Amerika felfedezése után a kokain is megjelent riválisként), élvezeti cikként való használata miatt azonban a múlt század elején az ópiátok fogyasztását, és a morfintartalmú mák termesztését is kriminalizálták.
Hasis és fű
Ahogyan a hasisét is. A hasis - a szó arabul füvet jelent - a kender növény gyantája, amely a legtöbb pszichoaktív hatóanyagot tartalmazza. A kender igénytelen, "árokparti" növény, szinte az összes éghajlaton elterjedt, termesztése az összes kontinensen évezredekre visszavezethető. A kezdetektől nemcsak élvezeti, hanem elsősorban ipari célokra is használták. Rostjából először Kínában többek között textilt és papírt, a magjából festékeket és főleg magas tápértékű olajat állítottak elő. Ma már ismert, hogy a kendermagolajban alapvetően fontos aminosavak és magas tápértékű fehérjék találhatóak, de vitaminok (A, B1, B2, B3, B6, C, D és E, ásványi anyagok (kálium, kalcium, vas, magnézium) és enzimek is bőségesen előfordulnak benne. De az immunrendszer megfelelő fejlődéséhez és működéséhez szükséges linolsavat, továbbá a cukorbetegség, illetve a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megelőzésében szerepet játszó alfa-linolsavat is tartalmaz. (Ezek esszenciális zsírsavak, az emberi szervezet nem képes előállításukra.)
A kender lágy szárú, egyéves, általában kétlaki növény, virágpora allergén. Azért "általában" kétlaki, mert sokszor előfordul, hogy a nőivarú kender egyed porzóágat növeszt, és fordítva. Ennek pedig azért van jelentősége mert csak a növény nőivarú egyede, illetve annak (nem megtermékenyített) virága és a rajta lévő ragadós, barnás színű gyanta tartalmazza a tudatmódosító és gyógyhatással rendelkező pszichoaktív anyagot, a THC-t (Δ9-tetrahidrokannabinol, delta-9-tetrahidrokannabinol). A THC-n kívűl több mint 400 különböző kenderszármazékot különböztetnek meg, ebből 60-ál is több az úgynevezett kannabinoid vegyület. Ezek közül a THC mellett a legismertebb a kannabidiol (cannabidiol, CBD), amely nem pszichoaktív hatású, sőt, mérsékli a THC euforikus hatását, melynek egyébként izomere. A CBD a kender növény egyik fő hatóanyaga, kísérletek szerint enyhíti a görcsöket, gyulladásokat, a szorongást és a hányingert, de feltételezések szerint gátolhatja a rákos sejtek növekedését is.
A hasis tehát a kender virágának a gyantája, amelyet rekreációs célból elsősorban belégzéssel, pipában vagy cigarettába sodorva fogyasztanak. Afrodiziákumként, vágyfokozóként való használata is az ősidőkre megy vissza. Európában és Észak-Amerikában magát a kender virágát marihuánának nevezik, itthon a "fű" a legismertebb és legegyszerűbb neve. (Láthattuk, hogy a hasis szó arabul szintén füvet jelent, de ez más nyelvekben is gyakori. Angolul ritkábban egyszerűen grass, azaz "fű", gyakrabban weed, vagyis "gaz, gyom" az elnevezése.) Vagyis míg a hasis a kender virágának gyantája, a marihuána maga a kender virága, amelyet fogyasztói a hasishoz hasonlóan jellemzően elfüstölnek. Ugyanakkor a hasis és a marihuána is felszívódik a gyomorból, hiszen hatóanyaguk azonos, mivel zsírban oldódik, ha megesszük, pszichoaktív hatásuk akkor is jelentkezik.
A kender növénynek botanikailag három fő fajtáját szokás megkülönböztetni. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által 2001-ben kiadott Kenderkönyv szerint az egyik az úgynevezett Cannabis sativa, vagyis a hasznos kender, a másik a Cannabis indica (melyet indiai kender vagy hasiskender néven ismerünk), illetve a Cannabis ruderalis. A három fajta közül a Cannabis sativa nő a legmagasabbra, akár három-négy méteresre, a másik két faj ennél kisebb. További különbséget jelent az ágvégződések száma, a termelődő gyanta mennyisége és a levelek mérete. Más besorolás szerint egyetlen fő kenderfaj létezik, a Cannabis sativa, melynek két alfaja van, az egyiket sativának, a másikat indicának nevezik. A sativát főleg rostja és a magjaiban található olaj miatt, az indicát pedig magasabb gyanta- illetve THC-tartalmáért termesztik.
Síva szent növénye
Hogy pontosan megértsük, hogy mi a hasis és a fű, érdemes a kender Indiában elterjedt, fogyasztás szempontjából való megkülönböztetését felidézni. Három csoportba sorolják, az első az úgynevezett bhang, mely a növény összetört és megszárított szárából, leveleiből és némi virágzatból készül, ez tartalmazza a legkevesebb THC-t. A ganja - amely ma már világszerte ismert elnevezés - a nőivarú kender virágából áll, az úgynevezett charas pedig maga a tiszta gyanta, a tulajdonképpeni hasis.
Ez a hármas felosztás a kender kézi feldolgozásával áll összefüggésben: a bhang a növény legegyszerűbb, összetört változata, de bhang-nak nevezik az ebből tej (esetleg víz) felhasználásával és fűszerekkel készített bódító italt is. A bhang receptje Indiában területenként eltérő, az egyik legnépszerűbb és Indiában teljesen legális formája a bhang lassi. A lassi egy joghurt alapú ital Dél- és Közép-Ázsiában, a bhang lassi-t valamilyen kannabisz-származékkal készítik, édesítik, fűszerezik. Hatása megegyezik a hasiséval és a fűével - Indiában legális a fogyasztása.
A ganja maga a kender virága, de ma már a legtöbb helyen a hasisra, vagyis a növény gyantájára is vonatkoztatják. Végül a charas maga a tiszta gyanta, amelyet Indiában jellemzően a növény valamilyen kemény tárgyhoz való ütögetésével nyernek ki a kenderből. Ugyancsak elterjedt a gyanta sűrű szövésű szita segítségével való elválasztása. A charas így szálas, növényi törmeléket is tartalmaz.
Közel-Keleten, Észak-Afrikában - például Marokkóban - sok helyen helyen a virágzó kenderföldön tiszta lepedőbe, vagy vászonba burkolózva mennek végig, majd a vászonról egyszerűen lekaparják a ráragadt gyantát, ami maga a hasis. De ezeken a tájakon leginkább a kender virágának valamilyen zsiradékban való főzésével állítják elő a hasist, amely így kevésbé tartalmaz növényi törmeléket.
Indiában évezredek óta használják a különböző kannabisz-származékokat, a kendert pedig a hinduizmus egyik főistenének, Sívának szent növényeként tisztelik. A történet szerint Síva - a teremtő és pusztító, aki táncával egyensúlyban tartja e két erőt - felesége, Párvati megunta, hogy férje más asszonyokkal múlatja az időt, s ennek szeretett volna véget vetni. Megtalálta a kender növényt, s gyantás virágát odaadta férjének, hogy szívja el. Sívát soha nem érzett vágy fogta el felesége iránt, egyesülésük alatt különleges extázist éltek át. Ezen túl, amikor szeretkeztek, mindig kendert fogyasztottak, a családi béke helyre állt. A hinduk Síva ünnepén ma is rituálisan fogyasztják a kendert, ami az istennek ajánlott áldozatnak számít.
Már a szkíták is
Bár a kender valószínűleg Közép-, illetve Dél-Ázsiában őshonos - a mai Afganisztán, illetve Pakisztán területéről származhat -, már az őskorban világszerte elterjedt. Ami azt is jelenti egyúttal, hogy az emberiség egyik legősibb kultúrnövénye. A TASZ által kiadott Kenderkönyv szerint a talán legkorábbi leletet Törökországban találták: egy ásatás során kenderfonatra bukkantak, melynek eredetét i.e. 8000 tájára datáltják. Kínában is mintegy ötezer évvel ezelőtt már termesztették, a kender alapozta meg a kínai textilipart.
Az ókori Keleten is éltek a kannabisz-származékokkal, régészeti leletek utalnak arra, hogy Európában a germánok az i.e. 5. században már ismerték a kendert. A már említett görögök közül a történetíró Hérodotosztól származik első leírása a szkíták kapcsán, az i. e. 5. századból. A szkíták, akik a Fekete-tengertől északra laktak, Hérodotosz szerint a megtisztulásukhoz használták a kendert. Leírása szerint "felállítanak három egymásra hajló póznát, ezekre nemeztakarókat feszítenek, jól összeillesztik, azután tűztől izzó köveket hajigálnak a közepén elhelyezkedő kádba. Ezen a vidéken olyan kender terem, amely hasonlít a lenhez, de sokkal vastagabb, és magasabb növésű. Megterem magától is, és ha vetik, akkor is; a trákok lenholmikhoz hasonló ruhákat készítenek belőle. (...) A szkíták ennek a kendernek a magját a forró kövekre szórják, majd bebújnak a takaró alá. Az pedig, mihelyt ráhintették, elkezd füstölögni, és olyan gőzt áraszt, hogy a görög fürdő sem múlná felül. A szkíták pedig élvezik a gőzfürdőt, és ordítoznak."
Állítólag hazánk területén közel 9000 éve termesztik a kendert. A magyarok is már a honfoglalás előtt ismerték a növényt és feldolgozásának módját, ezt a kender, csepű, szösz szavaink török eredete bizonyítja. A növényt leginkább a textil- és papírgyártásban hasznosították, de betegségek kezelésére és mámor előidézésére is alkalmazták. Eddig nem említettük, de a rostjáért termesztett kender az egész világon elterjedt, manapság jellemzően Európában és Ázsiában termesztik ipari célokra. Magyarország ma is nagyhatalomnak számít az ipari kender termesztésében. Mivel évszázadok óta termesztik, hazánk területén vadon is nő a Cannabis sativa, amelynek THC-tartalma azonban igen alacsony. (A vadon növő Cannabis sativa nem feltétlenül azonos a "vadkenderrel"; ezt az elnevezést számos más növényre, leggyakrabban a rendkívül allergén parlagfűre alkalmazzák.) Ugyanakkor az élvezeti cikként való szabadtéri Cannabis indica termesztést - amelynek minden formája büntetendő - Magyarország területén hátrányosan befolyásolja a vadon növő Cannabis sativa, gyakran beporozza ugyanis a termesztő gondosan kiválogatott nőivarú Cannabis indica egyedeit.
(Két hét múlva a Szép Szóban folytatjuk a kender és hatóanyagai bemutatását.)