Helyreállt a világ rendje, mondhatnánk, hisz végre jogállami döntés született, a Kúria nem félt kimondani azt, amit mindenki látott: Erdősiné csalt, érvénytelen a kérdése, nem előzhette meg a valós népszavazási kérdést benyújtó szocialista Nyakó Istvánt. Illetve, pontosítsunk: a Kúria nem beszélt csalásról, így tehát mi se mondjuk azt, hogy Erdősiné csalt, legfeljebb azt, hogy hátrányba hozta Nyakót. Már ha a bírósági indoklást szabad így értelmezni. Az ugyanis, a nepszava.hu tudósítása szerint azt mondja: a „rendeltetésszerű joggyakorlás és az esélyegyenlőség elvének sérelme miatt” fordított a helyzeten és utasította el a kopaszok által támogatott hölgyet és hitelesítette a másik beadványt. Vagyis ne tekintsük a csalás szinonimájának az esélyegyenlőség elvének sérelmét, még ha szívünk szerint ezt is mondanánk. Elégedjünk meg ezzel a magyarázattal és a végeredménnyel; hangsúlyozzuk azt, amit ilyen helyzetekben a kormánypárt – a pártállam – szokott: lám-lám, működnek a fékek és ellensúlyok Magyarországon, íme a demokratikus rend; van mindenre jogorvoslati lehetőség, a jó elnyeri méltó jutalmát.
De a Kúria ítélete után kimondhatjuk-e tényleg, hogy helyreállt a világ rendje? Láthatjuk, láttathatjuk-e úgy a magyar politikai rendszert, amely képes kiszűrni a csalókat, amely igyekszik minden esetben igazságot szolgáltatni, ahol nincs részrehajlás, nincs elfogultság? Kijelenthetjük-e, hogy ezt az ügyet is lezárhatjuk happy enddel, avagy csak arról beszélhetünk: egy agyonmanipulált, minden részletében elfogadhatatlan rendszer most, egy esetben, kilyukadt, vállalhatatlanná vált, de a szisztéma ettől még nem változott, nem változik?
Igen: a rendszer maradt. A fékek és az ellensúlyok nem működnek, a Fidesz minden fontosabb pozíciót elfoglalt, ahol a megfelelő emberek vagy az elvárásoknak, vagy az utasításoknak megfelelően működnek. A kontraszelekció a pártállami időket idézi; minden – piszkos – feladatra találnak alanyt. Esetünkben is; Erdősinét, a kopaszokat, a Nemzeti Választási Bizottságot, a Nemzeti Választási Irodát, az igazságügyért felelős minisztert és sorolhatjuk tovább a szereplőket, fölfelé.
Ebben a hónapban lesz éppen öt esztendeje, hogy a Fidesz, a maga kétharmadával, saját köreiben eldöntve új alaptörvényt fogadtatott el a bábszínházként működtetett országgyűléssel. És ezzel megteremtette a jogi hátterét azon lépéssorozatnak, amely legitimálta a kopaszok aktivizálódását, az Erdősinék akcióképességét és minden olyan cselekvést, amely politikai és személyes ambíciókat csomagol jogi köntösbe, amely megalapozza következetlenséget, a kiszámíthatatlanságot; hitelesíteni kíván egy olyan rendszert, amelyben a kopaszokat törvényt tisztelő és jogaikat gyakorló állampolgárrá lehet stilizálni, ahol a tolvajlást ügyes befektetőként mutathatják be, ahol a miniszterelnök zárt világát nyitott könyvként lehet említeni.
A Kúria szerdai döntésével sajnos semmi nem változik; a hírek szerint máris olyan népszavazási törvényt akarnak előkészíteni, amely semmivel sem lesz jobb az előzőnél, és amely megint csak a Fidesz érdekeire koncentrál. Vagyis csak olyan kérdés juthasson el az emberekhez, amilyent a kormánypárt akar. A Kúria - ismét csak: sajnos - nem billentette helyre a világot, csak döntést hozott egy olyan ügyben, amelyben túlságosan látványossá vált a túlkapás, és amelyben nem is lehetett más választása. Épp úgy, mint az Alkotmánybíróságnak, amikor az MNB elrejteni kívánt közpénzeiről határozott. Ez a világ, amit a Fidesz létrehozott, ebben a formában helyrebillenthetetlen. A pozícióban lévőket továbbra is csak a megfelelni vágyás hajtja előre és mivel egyre több a felülről vezérelt feladat, egyre kevésbé várható bármiféle korrekció. Illyés Gyulával szólva, mindenki szemmé vált a láncban és persze akadnak hibák, kivédhetetlen helyzetek, az önkorrekció nincs benne a rendszerben. Ha benne lenne, a Kúria döntés dominóeffektust váltana ki: dőlne a miniszter, dőlne az összes olyan szereplő, aki ebben az ügyben kétes szerepet vállalt. De hogyan is dőlhetne, amikor ők csak Orbánnak akartak megfelelni, netán a végcélnak megfelelően mozgatták a törvényhozókat, és az egyéb játékosokat?
Nem fog tehát lemondani senki, a helyén marad a választási bizottság vezetője, a választási iroda irányítója és talán a kopaszoknak sem lesz bántódása. Értük nyilván Kubatov Gábor vállal felelősséget, így aztán neki sem lesz bántódása. Marad ott, ahol van, a Fidesz alelnökeként, képviselőként a Ferencváros elnökeként. De talán nem is az a fontos, hogy lemondások sorozata kísérje a Kúria döntését; úgyis találnának a helyükre ugyanolyan figurákat. Sokkal fontosabb, hogy az ellenzék folytassa azt a munkát, amelyet ebben az ügyben felmutatott: következetesen kihasználva a szűkre szabott nyilvános fórumokat harcoljon a törvényes bűnözés ellen; hogy egyre több ember láthassa, mi folyik ebben az országban. A Nézőpont Intézet friss közvélemény kutatása alapján kijelenthetjük: nagyon sok munka vár még rájuk. Nagyon sok időnek kell eltelnie, míg rádöbben a többség: ebben a rendszerben mindenütt kopaszok veszik őket körbe. És ezek még veszélyesebbek, mert nem látszik rajtuk.
