Egyetlen Nobel-díjas írónk halálával csaknem egy időben jelent meg a tudósítás, miszerint a Fekete György által vezetett Magyar Művészeti Akadémia befolyása alá került Nemzeti Kulturális Alap idén az eddigi 700-800 milliós évi szubvenció helyett mindössze 350 millió forintot juttat a print és online művészeti és ismeretterjesztő folyóiratok támogatására, számos lapot sodorva ezzel a megszűnés felé.
A lépés persze nem volt előzmények nélküli. Az NKA struktúráját célzatosan alakították át, amikor tavaly megszüntették a Folyóirat-kiadási Kollégiumot, valamint a hároméves folyóirat-támogatási szerződések gyakorlatát. Hogy a szakma tiltakozását ellehetetlenítsék, az új szabályok értelmében a kollégiumok tagjainak csupán egyharmadát delegálják a szakmai szervezetek, egyharmadát a minisztérium, illetve az MMA.
„Minek a lélek balga fényűzése?” – kérdezhetnénk Tóth Árpáddal. Szükség van-e többek között ennyi szépirodalmi folyóiratra egy olyan országban, ahol a társadalmi ellátórendszerek iszonyatos állapotban vannak, ráadásul a miniszterelnök hobbija sem a költészet művelése? S ezzel a lényeghez értünk: mert nem lehet forráshiányra hivatkozni a folyóiratok kivéreztetése kapcsán, amikor a kormányfő szülőfalujában fűtött edzőpálya létesül és országszerte értelmetlen stadionépítésekre folynak el horribilis összegek. Semmivel sem igazolható az a prioritás, amelyet jelenleg a nemzetközi összehasonlításban is alacsony színvonalú magyar futball élvez a költségvetési pénzek elosztásakor. Harrach Péter tett erre ugyan egy tétova kísérletet, amikor a stadionokat is egészségügyi intézménynek nyilvánította. Ez a bornírt kijelentés persze szót sem érdemel. A valóságban színtiszta voluntarizmust tükröz Orbán Viktor kedvenc sportágának mértéktelen dotálása éppúgy, mint az a tény, hogy a folyóiratok támogatásának radikális csökkentését nem előzte meg semmilyen szakmai vita.
Mint arra többen rámutatnak, alighanem többről van itt szó, mint a művészet és az ismeretterjesztés méltánytalan elhanyagolásáról. A forráskivonás következtében nagyarányú szelekció következhet be az érintett lapok piacán, s a szakmai kollégiumok összetételét látva nem feltétlenül szakmai elvek alapján. Már a Magyar Művészeti Akadémia nevesítése az Alaptörvényben azt vetítette előre, hogy a kultúrpolitikában meghatározó szerephez fognak jutni a szekértáborok mentén gondolkozók. A konkrét esetben ez akár azt is jelentheti, hogy a kabinethez lojális folyóiratok megmaradhatnak, a többi megszűnésre ítéltetik.
Holott közvetlenül a 2010-es kormányváltás előtt még az irodalmi életben a konzervatív oldalon is a konszenzuskeresés hívei voltak többségben. E sorok írója két egymást követő évben is díjat vehetett át egy nemzetközi költőversenyen, amelynek kísérő programjain a legkülönbözőbb pártállású alkotók vettek részt. Aki csak ott volt, annak az az érzése támadt, hogy legalább a szépirodalom területén létrejött a hőn áhított nemzeti egység.
A három T betű aczéli koncepcióját senki sem kívánja vissza. Ha a hatalom a kirekesztésnek még a látszatát is kerülni akarja, újragondolja a folyóiratok támogatásának rendszerét.
