Sándor Mária blogbejegyzésében azt írta, az elmúlt egy év harcai után már tehetetlennek érzi magát: "a legutóbbi utcai rendezvényen, amelyen részt vettem, 64 ezer ember volt, és Magyarország miniszterelnöke azt is viccnek titulálta" - utalt a március 15-i pedagógus demonstrációra. Hozzátette, úgy érzi nem tudja legyőzni a hatalom közönyét és a korrupciót: "sokan képviselik a magyar egészségügyet pénzért, ez a munkájuk. Évek, évtizedek óta élnek ebből. Az, hogy munkájuk semmit nem ér, elismerni nem tudják. Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember" - írta.
Fotó: Molnár Ádám, Népszava
Ugyanakkor bejegyzésében nem fogalmazott egyértelműen a szándékairól, úgy fogalmazott, eztán is ott lesz mindenhol, ahol Magyarország a szabadságharcát vívja, de elöl menni már nem tud. Az ápolónő az ellenzéket is bírálta, azt mondta, akik változtathatnának a jelenlegi helyzeten, azok cselekvőképtelenek.
Az ápolónőt egy éve ismerte meg a közvélemény, amikor fekete ruhában ment be dolgozni munkahelyére, a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórházba, hogy az egészségügy gyászos helyzetére felhívja a figyelmet. Azóta is főleg az egészségügyet érintő demonstrációkon szólalt fel, szeptemberben pedig társaival az Erzsébet hidat is lezárta - emiatt pénzbüntetést kapott, amit közmunkával dolgozott le. Az aktivista legemlékezetesebb beszéde az volt, amely után a február 13-i tanártüntetés résztvevői kérésére öt perc néma csenddel mutatták meg erejüket.