Tapsolhatunk és káromkodhatunk, ajnározhatunk és gyalázkodhatunk, csak egyet ne tegyünk: ne kezdjünk el fanyalogva számolgatni, hogy hány iskola, meg hány tanár, szülő, gyerek. Mert teljesen mindegy. A polgári engedetlenségi mozgalom sem kezdő-, sem végpontja nem volt ugyanis ennek a tiltakozáshullámnak, csupán egyetlen állomása. És akár fogunk emlékezni jövő ilyenkor, akár nem Pukli Istvánra, Törley Katalinra, Pilz Olivérre, és a többiekre, ebben azért biztosak lehetünk, mert az említettek nem nyugodhatnak, ezért nem is fognak megnyugodni, amíg a Tanítanék Mozgalom el nem éri a céljait. Sokan voltak tegnap, épp annyian, amennyien megértették, hogy ott kell lenniük, ahol vannak. Ha kell polgári engedetlenségből, ha már a szakszervezetek nehezen akarják megérteni, hogy a törvénytelen törvényesség ellen nem lehet törvényesen fellépni.
A vs.hu beszámolója szerint a Vörösmarty Gimnáziumnál tüntető egyik tanár azt mondta: ez már rohadt fárasztó, elegük van a tiltakozásból, de nincs mit tenni, így hátha észreveszi a kormány, hány elkeseredett tanár van. Ők csak tanítani akarnak, így hát a tanárok többsége a tiltakozás mellé állt. Rohadt fárasztó. De, soha, senki nem állította, hogy könnyű lesz elbontani valamit, amit hat év alatt kimért, szisztematikus munkával demokrácia helyett itt egy hatalom felhúzott, hogy könnyű lesz a csendes hallgatás megtörve kiáltani. A fenyegetettség árnyékában. Mert hiába mondta tegnap reggel Sipos Imre helyettes államtitkár, hogy nem fogja semmilyen retorzió érni a pedagógusokat, amiért részt vesznek a polgári engedetlenségi akcióban, túlságosan is ismerjük a kormány alattomosságát, hogyan intézi el szép csendben még a sajátjai közül is azokat, akik a legkisebb ellentmondást is kicsiholják magukból.
A retorzió most is valós fenyegetettség, még akkor is, ha csupán olaj lenne a tűzre. Mint ahogyan az volt a kockás ing, vagy a kormányfői tréfa. Nem csodálkoznánk, ha hetek, vagy akár hónapok múltán megszaporodnának a mondvacsinált fegyelmi ügyek. Akár sok emberrel is ki lehet szúrni, de ezt a tavaszi napsütéses reggelt már ki nem lehet törölni a közösségek emlékezetéből.
Akármi történik is: a pulóver elkezdett bolyhosodni. Addig bolyhosodik, amíg egyszer csak le nem dobjuk magunkról.
