Mire Pintér nyilatkozatot adott a Népszabadságban, és például azt mondta, „..nem gondolom véletlennek, hogy a Szutyok óta nem hívtak tőlünk semmit a Pécsi Országos Színházi Találkozóra. Se a Kaisers Tv. Ungarnt, se a 42. hét címűt, se a Titkainkat. Vélhetőleg a Teátrumi Társaság paranoid csinovnyikjai miatt.” Hívtam Szabó Lászlót, a Magyar Teátrumi Társaság titkárát, mit szól ehhez. Nem akart nyilatkozni. Nyilván nehéz azt bizonygatni, hogy nincsenek is náluk csinovnyikok. Meg nem is jó tovább dagasztani azt, aminek inkább nyugvópontra kellene jutnia. Nem kellene felkapni azon a vizet, ha egy produkcióban akár aktuálpolitika van, már az ókori görögöknél is volt, Arisztophanésznél gúnyorosabb szerző azóta is kevés termett.
A POSZT pedig nincs rendben. Két térfélre húznak a már két térfélről delegált válogatók. Tavaly ki is írták, melyikük válogatta ezt, melyikük a másik előadást, nem volt méltányolhatóan kellő számú a közös pont. Most még nem lehet tudni kik válogatnak jövőre, pedig már nézniük kellene az előadásokat. A zsűri összetételét sem ismerjük még, azt se, hogy milyen szempontok alapján kerülnek a tagjai kiválasztásra. Közben mindkét térfélen megfogalmazzák, hogy tulajdonképpen nincs is két térfél, szakmai ismérveket kellene érvényesíteni végre. De valahogy Pintér előadása esetében sem esztétikai szempontok viaskodnak egymással. A két térfélről inkább durván bekiabálnak. Közben a POSZT színvonala a furán alakult válogatások miatt jelentősen csökkent. Én a fentiek közül két produkciót feltétlen beválogattam volna Pécsre. De, hogy miért, az az átkok hangos szórása közepette senkit nem érdekel.
