Nemrég egy konferencián Nyul Zoltán, a BKK stratégiai igazgatója tartott előadást a Balázs Mór-tervről, és a különféle projektekről, amik kezdődnek, folyamatban vagy előkészítés alatt vannak a fővárosban. Egyik példája az egyes villamos továbbvezetése volt a Fehérvári úttól a Kelenföldi pályaudvarig, s egyszer csak mit hallok? Azt, hogy majd láncolhatják magukat a fákhoz a környezetvédők. Ebben az egy mondatban minden benne van. Az, hogy a Fővárosi Önkormányzat mennyire veszi komolyan a Balázs Mór-tervben megfogalmazott hangzatos vagy kevésbé hangzatos célokat, és hogy a tervezők mennyire veszik komolyan, hogy ez egy fenntartható városi közlekedési terv. Semennyire. „Csak akkor ad pénzt az Európai Unió, ha van fenntartható városi mobilitási tervünk? Hát akkor csinálunk egyet! Úgysem fogják rajtunk számon kérni, hogy amit művelünk, az is fenntartható-e!” Nagyjából ez lehet azok fejében, akik a döntéseket hozzák. Pár éve felállítottak egy csapatot, akik komolyan vették a feladatukat, erős szakmai háttérrel összeraktak egy tervet, aztán megbíztak egy másikat, hogy csináljon belőle színes-szagos kiadványt, és elkezdtek vele ródsózni. Arra azért vigyáztak, hogy ami végül megvalósul, azon ne lehessen semmit számon kérni a fenntarthatóságból, ami pedig – elvben – a Balázs Mór-terv célja lenne. (...) Van a Balázs Mór-terv, és vannak a tervezők, akik csinálják pont az ellenkezőjét, mint ami le van benne írva. (...)