Azt kérdezte Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője a Parlamentben, reagálva a pedagógustüntetés követelésére, hogy miért is kérjen bocsánatot Orbán Viktor és Áder János? Talán azért, mert a Fidesz-kormány megpróbálja visszatenni azt a pénzt az oktatásba, amit a szocialisták kivettek?
Szabó Zoltán, volt MSZP-s oktatási államtitkár közzétett néhány adatot válaszul a Facebook-oldalán. Az adatok nyilvánosak, a Központi Statisztikai Hivataltól származnak. Ezek szerint 2010-ben az ország 1435,43 milliárd forintot költött oktatásra (ez az összeg tartalmazza az inflációt is). Mi a helyzet most? A legfrissebb KSH-adat 2013-ból való, eszerint az ország 1181,55 milliárd forintot költött oktatásügyre. Vagyis lehet, hogy a szocialisták „kivettek” pénzt az oktatásügyből, de a Fidesz ahelyett, hogy ezt megpróbálta volna „visszatenni”, éppen ellenkezőleg járt el, még többet vett ki.
Természetesen lehet bírálni a szocialista-liberális kormányzatot azért, hogy eleget költött-e az oktatásügyre - szerintem nem -, sőt a szocialista nyolc év alatt még csökkent is ez az összeg, és ez baj, ezen teljesen felesleges vitatkozni. Éppenséggel persze lehetne, mert volnának ellenérvek, például az, hogy a gyereklétszám is csökkent, illetve hogy az Európai Uniótól szerzett összegekkel soha nem látott méretű (mintegy 150 milliárd forintos) iskola-felújítási projektet hajtottak végre, valamint hogy éppen gazdasági világválság volt.
Ez mind igaz, de ettől függetlenül hátul kullogtunk abban az európai rangsorban, amelyik azt mutatja, hogy a GDP mekkora részét költi az ország oktatásügyre. Nincs szó arról, hogy idealizálni akarnánk az MSZP-SZDSZ-kormány idején folytatott oktatáspolitikát, mert voltak hibái. És voltak eredményei is. A világháború óta eltelt idő legmagasabb összegű tanári fizetésemelését hajtották végre, tartalmilag és módszertanilag megkezdték az oktatás modernizálását és elérték, hogy a PISA mérések szerint az ország sereghajtóból a középmezőnybe küzdje fel magát. Kétségtelenül nehézkesen és ellentmondásosan, de ígéretes változások zajlottak az iskolarendszerben, amelyek már rövidtávon érezhető eredményeket hoztak.
A Fidesz-kormányzat működését más számok jellemzik. Például a PISA-mérés szerint újra visszaestünk a rangsorban. Nincs még itt az ideje, hogy objektív összehasonlító mérleget lehessen készíteni, mert hiányoznak hozzá az adatok, a szubjektív vélemények pedig, higgyünk bármennyire az igazukban, még nem bizonyító erejűek. Az, hogy legyalulták a tankönyvpiacot, centralizálták (tehát rugalmatlanná tették) az oktatásirányítást, a köznyelvben csak döglött mamutnak nevezett KLIK alá rendelték az iskolákat, bevezették az egyen-tantervűséget, átideologizálták a tananyagot – ez mind vitatható lépés, de katasztrofális eredményük csak talán egy-másfél év múlva lesz számokkal bizonyítható. Ha tehát Kósa Lajos ezekbe a kérdésekbe kapaszkodott volna bele, lehetett volna súlya annak, amit mond. De ő azt állította, hogy a Fidesz megpróbálja visszatenni azt a pénzt az oktatásügybe, amit a szocialisták abból kivettek, holott a hivatalos statisztikai adatokkal egy perc alatt lehet bebizonyítani, hogy ez nem igaz. Sőt, ennek éppen az ellenkezője az igaz.
A tanártüntetés egyik követelése, hogy állítson ki a kormány egy olyan tárgyalódelegációt, amelyik komolyan vehető emberekből áll. Az ATV-n az illetékes államtitkár azzal indokolja, hogy a kerekasztalhoz meghívták a Művészeti Akadémiát, hogy fontos a művészeti nevelés. Ez éppen olyan gyorsan tetten érhető hamis állítás, mint a frakcióvezetőé, hiszen persze, hogy fontos a művészeti nevelés, de ahhoz a Művészeti Akadémiának semmi köze nincs, mert ez a társaság érdemben nem foglalkozik a művészeti nevelés kérdéseivel, ezzel szemben a legretrográdabb szellemiségű, a modernizáció ügyével ideológiai alapon arrogánsan szemben álló, állami pénzekkel bőségesen kistafírozott intézmény, amelyik még soha nem mondott ellent a Fidesz-kormánynak semmilyen kérdésben. Viszont hűséges mamelukként mindig szekundált neki. Ennyi erővel a Békemenetet is meghívhatták volna pedagógiai kerekasztalhoz, hiszen persze, hogy fontos a békére nevelés ügye.
Hoffmann Rózsa a szülőtüntetés kapcsán (lényege az volt, hogy egy meghatározott napon a szülők a tanárok iránti szolidaritásból ne küldjék iskolába a gyerekeiket) arról értekezett, vajon tudják-e ezek a szülők, hogy ha nem járatják gyereküket iskolába, akkor belőlük műveletlen ember lesz. És nem tudják majd értékelni a magyar kultúra olyan gyönyörűségeit, mint amilyen egy templom. De ez is nevetséges mellébeszélés, hiszen a „kockásinges” szülők nem általában és nem örökre akarták kivenni gyerekeiket az iskolából, hanem csak egyetlen napra; és éppen azért, hogy színvonalas oktatást kapjanak a gyerekeik az iskolában.
Kikből áll majd a kormánydelegáció? Kik lesznek a komolyan vehető tárgyalópartnerek? Ha lesz ilyen delegáció egyáltalán... A Fidesz nem érti, miért is kellene bocsánatot kérni, miközben a miniszterelnök úr viccesnek nevezi a tüntetés követeléseit. Olcsó volna azon tréfálkozni, ki nevet a végén.
Valljuk be, mi nem tudunk nevetni, mert attól, amilyen válaszokat a tanártüntetés együttműködési ajánlatára eddig kaptunk, még az ember szava is eláll.
