A világlapok vezető helyen közlik a nekrológját. Úgy emlegetik, mint a számítástechnika új korszakának atyját, aki nélkül ma nem tartana ott a világ, ahová eljutott. Andy Grove neve fogalom lett az IT világában.
Gróf Andrásként született 1936-ban Budapesten, az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba emigrált, s ott végzett vegyészmérnökként. 1968-ban két társával együtt megalapította az Intel Corporationt, amely ma a világ legnagyobb félvezetőgyártó vállalata. Elnöke és vezérigazgatója volt. Haláláig rangidős tanácsadóként segítette az Intel munkáját. Nem volt olyan jelentős személyisége a „szakmának” Bill Gates-től Steve Jobs-on át Mark Zuckerbergig, aki ne vállalta volna szívesen a közös szereplést, fényképezkedést a Szilicium-völgy „pápájával”.
Ő csak egy valamit nem vállalt: a Gróf nevet. A magyarságát. Nem volt hajlandó egyetlen magyar újságíróval sem szóba állni. 1956 után – így tartja a fáma – egyetlen magyar szót nem ejtett ki a száján. Megesküdött, hogy soha többé nem teszi a lábát Magyarországra. És ezt be is tartotta.
Mert egyike volt annak a milliónyi magyar származású zsidónak, akinek egész családját kiirtotta a fasizmus. Az ötvenes évek elején még megpróbált felejteni, feldolgozni magában a tragédiát. Erről csak egyszer mesélt egy amerikai barátjának: nem tudta megbocsátani egykori szomszédainak, hogy széthordták szülei bútorait; hogy szembe találkozott az utcán halott édesanyja ruhájával egy korábbi szomszédasszonyon; hogy találkozott azzal a vidáman röhögcsélő csendőrrel, aki egykor rájuk zárta a vagon ajtaját. Nem tudott nekik – nekünk – megbocsátani.
Elment és soha nem nézett hátra.
