"Németh úr! A Népszava is tudósít a brüsszeli merényletekről. A végrehajtói arabok. Remélem ezek után a balliberális újságírók és a nagyon okos megmondó emberek végre abbahagyják az illegális betolakodók pátyolgatását! Ön is utálja és sokat is tesz kollégáival együtt a jelenlegi kormány gyalázásában de mindezt kontra produktívan teszik! Az önök agymosási kísérletei már nem működnek, mert az embereknek van összehasonlítási alapjuk és majd hülyék lennének visszasegíteni a szocikat és a hátukon a libsiket. Az áhított visszarendeződés nem fog bekövetkezni ezzel maga is és kollégái is tisztában vannak, csak kínlódnak, szűkölnek és ferdítenek, amiből egyre több magyar ember nem kér. Így nem fog menni Németh úr! Még soká lesz 2018 és utána is maradni fog a mostani reláció és, hogy miért, mert bár sok hibával dolgozik a Fidesz, mégis van távlati víziója az országról. Az ellenzéknek akiket a balliberális sajtó is ezerrel segít az Orbán takarodjon kívül nincs más mondani valója! Végezetül kívánok önnek és csapatának további sikertelen nyűglődést, mert nem érdemelnek mást.”
Ez a levél érkezett délelőtt a mailemre. A magát Nagy Ferencként jegyző úr – tegyük túl magunkat a sorokból áradó gyűlölködésen – a brüsszeli tragédiát használja fel arra, hogy libsizzen. És miért ne tenné, ha maga a kormánypárti frakcióvezető is saját politikájuk megerősítését látja az újabb terrortámadásban? Amit persze akár el is lehetne fogadni – mint más véleményt. De velük, a nagyferencekkel, éppen az a baj, amit Kósa Lajos és vele az egész Fidesz sugall: nem létezhet más vélemény, más álláspont, kizárólag az övék. Nincs mit megbeszélni, nincs mit megvitatni, nincsenek árnyalatok, nincsenek köztes megközelítések. Aki nem azt mondja, amit ők, az libsi, szoci, terrorista barát. Pedig ennél sokkal nagyobb baj; érteni kéne egymást. Ott azonban, ahol a kérdésekre nem válaszok születnek, hanem támadások, vádak, rágalmak, ott ahol a miniszterelnök nem magyarázattal szolgál, hanem vöröslő fejjel visszaszól, nos ott nem a megoldásokat keresik, hanem a másik megsemmisítésének lehetőségét. Szörnyű tragédiák színhelye a világ, mire jutunk, ha már az eltérő gondolatokért is nyűglődést kívánunk azok megfogalmazóinak?
