Havanna óvárosában sétálgatott Barack Obama a családjával és nem omlott össze a világ. Pedig 88 éve nem járt amerikai elnök a karibi szigetországban, a kubai forradalom előtt azért nem, mert adottnak vették Kuba alattvalói hűségét, utána pedig gyorsan mélypontra, néha a forró háború határára süllyedtek a kapcsolatok. Miamiban a kubai emigránsok bizonyára megbotránkoztak, de lám, megint leomlott egy tabu. Még néhány éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy – pláne választási évben – a Miami-szoros túlsó partjára utazik az Egyesült Államok elnöke.
A Floridát és Kubát elválasztó 90 mérföldet már végtelenül sokszor emlegették, mint leküzdhetetlen távolságot. S valóban történelmi tett, hogy Obama felült az Air Force One fedélzetére – Calvin Coolidge 1928-ban még hadihajóval érkezett –, és átrepült. Hatalmas diplomáciai háttérmunka előzte meg a 2014 decemberében bejelentett kubai nyitást, s nem utolsósorban az argentin Ferenc pápa és Ortega havannai érsek közvetítése. Ezt ismerhette el Obama azzal, hogy a vizit első napján a havannai katedrálist kereste fel.
Talán egyik előző amerikai elnök sem tehette volna meg ezt a lépést, hiszen őket még jobban kötötték a hidegháborús béklyók. Barack Obama azonban már egy enyhülő, kinyíló időszakban nőtt fel. Még 2008-as választási kampányában tervei között említette a kubai kapcsolatok rendezését, de mindenesetre akkorra időzítette, amikor már nem kockáztatja újraválasztását. Obama persze már a történelemkönyvek felé tekint, de a szimbolikus utazással azt is be akarta biztosítani, a Fehér Ház következő lakójának ne jusson eszébe az idő visszaforgatása.
Míg egyesek a kínai nyitáshoz hasonlítják Obama lépését, sokan vannak, akik továbbra is elsietettnek tartják a kubai-amerikai diplomáciai viszony helyreállítását, a kubai rendszer legitimálását. Kubában messze nem ideálisak az állapotok, egyelőre botladozva halad a reformfolyamat, maradtak politikai foglyok, az Obama érkezéséhez időzítve békésen tüntető fehér ruhás asszonyokat őrizetbe vették. De már sokszor – Közép-Kelet-Európában is – bebizonyosodott, hogy a szálak szorosabbra fűzése, a kommunikációs csatornák megnyitása többet tehet a demokrácia kibontakozásáért, mint az erőszakolt elzárkózás.
A kubaiak hálásak, hogy Obama kimondta, a fél évszázada bevezetett embargó már idejétmúlt, hatástalan, de persze a feloldása még időbe telhet, hiszen a republikánus többségű kongresszus hallani sem akar erről. Az első amerikai vállalkozók már keresik a lehetőségeket a szigetországban, eddig úgy érezték, lemaradtak a latin-amerikai, európai versenytársak mögött az évtizedek óta befagyott politikai helyzet miatt. Havanna és Washington közeledése nyomán pedig a szokásosan „elfelejtett” latin-amerikai kapcsolatok is felélénkülhetnek.
