A fene tudja, hogyan történt abban az átkos ügynökvilágban, de annak idején mégis millió társammal együtt illem-, és tisztességtudó embernek neveltek a szüleink, tanáraink. Nyilván nem is véletlen, hogy sokadmagammal nem jutottam be (le) a Németh Szilárd-képzőbe, pedig lehetnék azóta akár bugyibiztos is. (Nyilvánosan nem is hirdették, szerintem konspiráltan kisegítőnek mondták, pedig, ha tudtuk volna…)
Németh Szilárd a tipikus politikus, aki összetéveszti a testmagasságát az IQ-jával. Németh úr ma is a régi ügynökvilágban éli virtuális életét, „imperialista” felforgatókat keres – és talál –, ürgebőröket vizionál, de elvégre ez a feltörekvő degeneráció erre van hivatva. Németh Szilárd pengekemény elméjébe annyi szivárgott a réseken, hogy fehér ing jó, kockás ing rossz. És - ez gyakori hibája a saját intellektusában hívő vakhitűnek - azt hitte, a kockánál ragadta meg a kérdést. Mert e gyapjas lelkű embert alighanem saját családja is kiröhögte, amikor azt találta mondani, hogy a bolsevik ügynök Pukli Istvánhoz képest neki nem csak inge, hanem alsónadrágja is kockás.
Óva intem a jó ízlésű olvasót, hogy a rezsibiztost képzelje maga elé gatyában, van más bajunk is elég. Ha jól értem, Szilárd szerint Lukács György – kinek archívumát épp ők akarják most bedarálni -, sőt Szamuely Tibor, de talán még Lenin is kockás alsóneműben fojtogatta a demokráciát. (Más kérdés, hogy Lukácstól nyilván egyetlen gondolatot sem tudna idézni.)
Egyebekben pedig egy szót se többet erről az ökölbe szorult arcú kockásodó boldogtalanról!
