Halálosan unalmas beszédet mondott a kormányfő tegnap az esős Múzeumkertben. Szimbolikusan nem a szimbolikus oszlopsor tövében, hanem a hófehér kifutó végén. Ahol talán - úgy gondolta - hitelesebbnek is tűnik az a gondolatsor, amely mind gyengébb retorikával, de mind erőszakosabb történelemszemlélettel, identitásakarással mutatkozik meg.
Tényleg vakon kell mozogni ahhoz a történelemben, hogy valaki Petőfi, Bem apó, 1956, valamint a 2016-os magyar kormány közé érvényes egyenest tudjon húzni. Orbán Viktor e "szabadságvonalból" nem kifelejti, hanem száműzi az 1918-as polgári forradalmat, ha már a '19-es Tanácsköztársaság reális értékelését nem várhatjuk is el egy politikusi beszédtől. Az sem volna nagy baj, hogy a kormányfő még mindig úgy gondolja, a kommunista-ellenesség olyan kötőszövet, amely egymaga még ma is össze tudja tartani az egész társadalmat, hogy a baloldal kiátkozása nem csak a mai politikából, hanem a történelemből és a nemzetből olyan erő, amely tartósan mozgósítani képes a kormány hétköznapi kudarcaiban frusztrálttá vált saját tábora mellett az egész nemzetet is: pártállásra való tekintet nélkül egységbe hívjuk Magyarország minden polgárát. De mi legyen a délután tiltakozó tízezrekkel?
A beszéd unalmasan közönséges volt, amint saját fehér politikája mellé a szabadság vörös fonalát húzta, legalább annyira utálatos, mint amikor a történelmen végighúzódó vörös fonalat véltek fellelni kommunista ideológusok. Nincs ilyen fonál, a történelemnek nincs belső logikája, akarata, szándéka, vagy jó vagy rossz volta. A beszédnek egyetlen célja volt, hogy a magyar történelemmel próbálja megalapozni saját Unió-ellenességét, amely most túlszárnyalt minden korábbi mértéket. Brüsszel és a kapitalista kozmopolitizmus kiátkozását hallva mi nem Adolf Hitlerre, hanem a konzervatív francia Le Figaróra emlékezünk: Orbán a konzervatív és eurofób nacionalizmus élharcosává lett. Olyanná, aki már tényleg úgy érzi: ő Európa megmentője. Ám ha, mint mondja, eljött az ideje az ellenállásnak, ha Európa ma nem szabad, mert javíthatatlan emberjogi harcosok falkái marják, ha az a törvény, hogy vagy együtt vagy sehogy, akkor miért nem sehogy? Akkor, miért nem vonul ki Brüsszelből?
Unalmas már ez a kormányfői retorika. Unalmas és halálos.
