Ha valaki itthon, a közszolgálati média hozzáértőinek segítségével próbál meg eligazodni a német belpolitika labirintusában, arra a következtetésre juthat, meg vannak számlálva a német koalíció napjai. Olyan szakértő is kifejtette véleményét, aki szerint a Merkel-korszaknak vége, a kancellárnak le kell mondania, mivel a vasárnapi tartományi választáson a németek kemény ítéletet fogalmaztak meg menekültpolitikájáról. Nos, már tavaly ősszel is hallottunk olyan hangokat, amelyek szerint a kancellár az év végét sem éri meg, s lám, március közepét írunk, de még mindig Angela Merkel irányítja a kormányzati munkát.
Kétségtelen, a CDU sok mandátumot vesztett a három érintett tartományban. Német felmérésekből azonban egyöntetűen kiderül, hogy a választók ezzel elsősorban nem a kancellár menekültekkel kapcsolatos stratégiájáról mondtak ítéletet, hanem a CDU tartományi vezetőiről. Miközben ugyanis Merkel népszerűsége folyamatosan nő, a regionális pártvezetőké kitartóan csökken. Néhány héttel a választás előtt ugyanis nyíltan szembementek stratégiájával, a bevándorlók számának csökkentését követelték, s erről közös nyilatkozatot is megfogalmazott két tartományi CDU-vezető, Julia Klöckner és Guido Wolf. Utóbb derült csak ki, mekkora stratégiai hibát követtek el. Horst Seehofer, a CSU elnöke sem képes tanulni a hibákból, ismét valóságos pitbullként viselkedik, mint akinek semmi köze a kabinet döntéseihez.
Ennek a belső széthúzásnak is nagy szerepe van abban, hogy riasztóan jól szerepelt a jobboldali radikális, nyíltan bevándorlásellenes Alternatíva. Az AfD esetében amolyan Donald Trump-érzésünk lehet. Először nem akartuk elhinni, hogy a pártnak bármilyen esélye lenne a politikai színtéren, most viszont inkább már az a kérdés, miként lehet megálljt parancsolni nekik.
Az AfD térnyerését nagyon komolyan kell venni, még ha egyelőre nincs is szó homogén pártról. Nem is a jó szereplése aggasztó, hanem maga a jelenség: egy szélsőségeket hirdető tömörülés 24 százalékot kaphat egy tartományban. A választáson a harsogók túlkiabálták a halkabb szavúakat. Ám csak remélni tudjuk, hogy a német kancellár higgadtsága erősebbnek bizonyul bármilyen radikalizmusnál. Európa érdeke is ezt kívánja.
