Az átlag magyar okkal hiheti, hogy a látott sok mocsokság után már semmiféle új inger nem érheti. Az újságíró meg még inkább immúnisnak hiheti magát meglepetés-vonalon. De nem!
Decemberben tettem hírül egy szerencsétlen család kálváriáját, a tízéves Zsolti történetét. „Nevem Danku Zsolt, születtem Debrecenben, 2006. június 16-án. Én születésem óta vagyok beteg, háromhetesen már újra kellett az orvosoknak éleszteniük. Bécsbe kellett 15 hónapos koromban utazni. Megállapították, hogy hiányzik a hasfalhártyám, amely a belső szerveimet tartaná. Amikor állapotom engedi, rendszeresen járok a helyi általános iskolába. Tanulmányi eredményem nagyon jó. Németországba kellene mennem gyógykezelésre. Már egy műtét utáni hazajövetelhez készen áll a steril szobám. Nagyon szeretnék meggyógyulni, játszani testvéremmel, társaimmal (...)”
Kb. tíz stadionszéknyi segítségre várnak, de nem akar összejönni. A fösvény egészségbiztosítás hallgat. Hét nyomorult millióra lenne szükség, melyet a kormány nem akar, civilek meg még nem tudtak összeadni. Az idő vészesen fogy. És itt üt nagyot a legújabb hír. Kiderült, hogy Zsoltinak újabban szélhámosok gyűjtenek "adományokat". És ők kapnak! A család hiába rimánkodik, a csalók pedig kaszálnak. Cseppet sem tisztelt szélhámos urak! Fogalmam sincs, mennyit harácsoltak eddig. De eszükben sincs megmenteni ezt a kisfiút?
Ez az állam már kitalálta, hogyan lehet tisztára mosni a lopott pénzt. De tényleg odáig jutottunk, hogy hovatovább becstelen emberek jóindulatára kell apellálnunk?
