Sokkoló eredmény született a szombati szlovák parlamenti választáson. Miközben minden elemző attól tartott, hogy az egykor a nacionalista és egyéb túlkapásairól ismert Szlovák Nemzeti Párt (SNS) túlnyeri magát, s simán kormányt alakíthat majd a Robert Fico miniszterelnök által irányított Smerrel, ehhez képest az SNS mérsékeltnek és visszafogottnak tűnik az éppen nyolc százalékot szerzett, a Ján Kotleba által irányított Mi Szlovákiánkért Néppárt (LSNS) mellett. Az, hogy egy neonáci párt bekerült a pozsonyi törvényhozásba, 14 képviselői mandátumra szert téve, nemcsak Szlovákia, hanem az egész Európai Uniónak számára sokkoló hír.
A választáson ugyan a Smer végzett az élen, ám 28,3 százalékos eredménye, s az ehhez járuló 49 mandátum vereséggel ér fel. Az utolsó, február közepén készült néhány felmérés már intő jel lehetett Ficóék számára. A párt tavaly decemberben érte el népszerűségének csúcspontját, amikor 43 százalékon állt, s már az volt a kérdés, sikerül-e egyedül kormányt alakítania. A miniszterelnök akkor győztes hadvezérnek látszott, aki rafináltan fordította a maga javára az egész menekültválságot. Csakhogy a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók tiltakozásainak nyomán egyértelművé vált, nagy repedések vannak az ország stabilnak mondott építménye falán. A Smer népszerűségének erjedése januártól kezdődött, februárban pedig felgyorsult.
A választás a Smer szétesésének az első jele. Nehéz lesz innen visszakapaszkodnia, a 30 százalék alatti eredménnyel komoly lélektani határ alá került. 2002 óta nem szerepelt ennyire gyengén, s egyáltalán, a Smer történetének ez a második legrosszabb szereplése. Pedig Fico mindent beleadott, az eltelt két évben permanens kampányt folytatott, benyújtotta szociális csomagját, majd kapóra jött számára a menekültválság is. Bár a szlovák gazdaság újra gyarapszik, a szlovákok nem érezték a növekedést a saját bőrükön.
A Smer az idősek pártja lett, csak a 60 év felettiek körében maradt kiemelkedően népszerű, a nyugdíjasok több mint 35 százaléka voksolt rájuk. A fiatalabbak szemében azonban már inkább egy túlkoros politikai erőnek tűnik. Azért sem tekinthetünk rá a jövő pártjaként, mert a Smert sokan már a kudarcokkal azonosítják. A mostani választási eredmény két és fél év alatt a harmadik súlyos vereség volt számára. Az elsőt 2013 novemberében szenvedte el, amikor Besztercebányán, a regionális választáson a neonáci vezető, Marian Kotleba megverte a párt jelöltjét, Vladimír Mankát. A második vereséget maga Fico szenvedte el a 2014-es elnökválasztáson Andrej Kiska ellen.
Köztudott, hogy Ficónak már nincs nagy kedve a napi politikával foglalkozni, ahhoz azonban, hogy a 2019-es elnökválasztáson esélye legyen, olyan utódot kellene találnia, aki hasonló karizmával rendelkezik, mint ő. Ilyen azonban nincs a láthatáron. Robert Kalinák nagyon népszerűtlen, s a parlament elnökét, Peter Pellegrinit sem tudta felépíteni utódának.
Európa számára is sokk Kotleba fasisztáinak bekerülése a parlamentbe. Bár Európában az elmúlt évek trendje az EU-ellenes erők megerősödését mutatja, Marine Le Pen Nemzeti Frontja (FN), a német Alternatíva (AfD), az olasz Északi Liga (LN), vagy a holland, vagy az osztrák Szabadságpárt azért jóval mérsékeltebb az LSNS-nél. Egy nyíltan antiszemita, roma-, EU-, és bevándorlásellenes pártról van szó. Előzőleg egyetlen iroda sem hitte azt, hogy ez bekövetkezhet, nagyjából két százalékot jósoltak az LSNS-nek. Ehhez képest a valamivel több mint nyolc százalék negatív szenzációval ér fel. Amikor a Mi Szlovákiánkért Néppárt elnöke, Kotleba 2013 novemberében győzelmet aratott Besztercebánya megyében, Fico lényegében ügyet sem vetett a jelenségre, pedig több szakértő már akkor figyelmeztetett arra: ez a legrosszabb stratégia, pontosan rá kellene mutatni az újfasiszták hazugságaira, csúsztatásaira. Most már késő. Igen sok első szavazó voksolt Kotlebáékra, a 18-25 év közöttiek 11 százaléka, ebben a korosztályban kétszer annyian, mint ahányan a Smerre.
Kotleba kellemes helyzetbe került. Ellenzékből hangoztathatja szélsőséges ideológiáját, méghozzá úgy, hogy jelentős állami támogatás üti a markát. Csak akkor lehet esély Kotlebáék ellen, ha a szlovák pártok egymással összefogva utasítják el a szélsőségeket. Erre azonban nem túl nagy az esély, ami sajnos azt sejteti, hogy sok fiatal példaképként tekint majd a neonáci vezetőre.
A választás másik nagy meglepetése a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) második helye. Az utolsó, február közepén megjelent felmérések még arról szóltak, hogy a SaS megítélése az öt százalékos küszöb környékén mozog. Ehhez képest a 12,1 százalékos eredménnyel a SaS vált az ellenzék legnagyobb erejévé. Ez arra vezethető vissza, hogy a mérsékelt ellenzék tömörülései közül a SaS és elnöke, Richard Sulík folytatta a legradikálisabb kampányt Fico pártjával szemben. A pedagógussztrájk idején például felajánlotta a párt központi irodáját azoknak a gyermekeknek, akik elhelyezéséről a szüleik nem tudtak gondoskodni a munkabeszüntetés idején.
Az üzleti élet képviselőinek a liberálisok programja tetszett a legjobban. A Szlovák Vállalkozói Szövetség (PAS) azt vizsgálta, hogy az egyes pártok választási programjai milyen mértékben veszik figyelembe a szakmai szervezet korábbi ajánlásait.
A kampányban talán a SaS volt a legkreatívabb. Ricard Sulík nagy energiákat fektetett az internetes hadjáratba. A pártelnök által üzemeltetett www.sulik.sk weboldal, valamint YouTube csatornája az eltelt két évben több mint egymillió látogatót vonzott. Meglehetősen népszerű volt az országban az a plakát, amelyen a párt egyik bájos képviselőjelöltje, Janka Cigániková bokájára csúsztatott női alsóneművel jelezte, hogyan is képzeli el a bürokrácia csökkentését. A képen ez a felirat szerepelt: „Szabaduljunk meg a felesleges akadályoktól”.
Szintén váratlan az Egyszerű Emberek (OLaNO) 11 százaléka. Igor Matovic tömörülése sikerének titka talán abban rejlik, hogy rendkívül változatos volt a választási listája, színes egyéniségeket nyert meg a közéletből.
Nemcsak a Smer, a jobboldal számára is súlyos vereséggel ért fel a választás. Alapítása után 26 évvel először esik ki a parlamentből a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), amely ha csak néhány század százalék híján, de nem érte el az öt százalékos bejutási küszöböt. Amikor a szombat este 10 órakor történt urnazárás után nyilvánosságra hozták a Markíza televízió exit pollját, amely szerint a KDH minden korábbinál gyengébben szerepel majd öt százalék körüli eredménnyel, Ján Figel pártelnök még ekkor sem volt hajlandó szembenézni a tényekkel, s azzal, hogy a párt politikája csődöt mondott. A KDH a keresztény nemzeti réteget célozta meg, némi burkolt nacionalizmussal, s nem éppen a magyar kisebbséget segítő javaslatokkal. A Kereszténydemokrata Mozgalom sosem alakult át modern európai kereszténydemokrata párttá, olyanná, mint a német CDU, ennek azonban meg is lett a következménye. A szavazóréteg egy része radikalizálódott, már túl puhának tartották a KDH-t, egy részük az SNS-hez, egy másik, kisebb részük Kotlebáékhoz sodródott.
Bekerült ugyan a parlamentbe, de szintén nagyon súlyos vereséget könyvelhetett el a Háló, Robert Procházka pártja. Különös módon ez a szintén kereszténydemokrata színezetű politikai erő volt a legnagyobb kárvallottja annak, hogy az utolsó két hét folyamán már nem lehetett közzétenni a pártpreferenciákra vonatkozó adatokat. Pedig a február közepén megjelent utolsó felmérések 10-14 százalékra tették a Hálót, s a trend azt mutatta, hogy folyamatosan csökken a különbség a Smer és a tömörülés között. Az 5,6 százalékos eredmény azonban azt jelzi, hogy sok potenciális szavazója, akik néhány héttel ezelőtt még azt mondták, a Háló neve mellé teszik az x-et, inkább a SaS-t választották. Talán azért, mert nem tartották elég konfrontatívnak a Smerrel szembeni fellépését. A liberális Szabadság és Szolidaritásnak jobban körvonalazható céljai voltak. Procházka egyébként a voksolást követően úgy fogalmazott, hogy mind a Smerrel, mind a SaS-sal hajlandó koalíciós tárgyalást folytatni. Ez a kijelentés azt sejteti, hogy amennyiben bejöttek volna a közvélemény-kutatók jövendölései, s második helyen végzett volna a Háló, akkor Procházka Ficóékkal kívánt volna szövetkezni akár azzal a címszóval, hogy „megmentse Szlovákiát a Smer-SNS-veszélytől”. A voksolás azonban teljesen új helyzetet teremtett.
A Sme napilap elemzésében arra mutat rá, hogy Procházka hibát hibára halmozott a 2014-es elnökválasztás óta, amikor meglepetésre igen jó eredménnyel lett harmadik az első elnökválasztási fordulóban. A politikus ezután azt hangoztatta, ő vált a jobboldal vezéralakjává. Később azonban konfliktusba keveredett az Egyszerű Emberek vezetőjével, Igor Matoviccsal, s ebből a vitából egyértelműen a Háló vezetője került ki vesztesen, mert kiderült, hogy számla nélkül akart hirdetni Matovic reklámújságjában az elnökválasztást megelőző kampányban.
A voksolás legérdekesebb jelensége a Jan Kollár-vezette Sme Rodina (A Haza Mi vagyunk) nevű, nagy jóindulattal pártnak nevezhető, három hónappal ezelőtt megalakult csoportosulás 6,5 százaléka. Kollár jobboldalinak mondta magát. Majd kiderül. Amint az is, van-e egyáltalán bármiféle programjuk.
Így látták a pártvezetők
Robert Fico miniszterelnök (Smer): Az átlagosnál tovább tart a kormányalakítás. Mindent meg kell tennünk, hogy elkerüljük az előrehozott választásokat
Marian Kotleba (LSNS): A "hazug média" ellenpropagandája ellenére „elkezdhetjük a Szlovákia felszabadításáért folytatott harcot". Sok olyan ember él az országban, akik „torkig vannak a nyakkendős bűnözőkkel és a romatelepeken élő parazitákkal".
Richard Sulík (SaS): Nem lesznek előrehozott választások. Lehetséges a koalíció az SNS-szel. A kormányba a Hídnak is be kell kerülnie.
Bugár Béla (Híd): Nem olyan kormány fog létrejönni, amely a jogállamot és az európai értékeket erősíti. A Smer menekültellenes retorikája idézte elő Kotlebáék sikerét. Nem zárható ki előrehozott választás, nem hajlandó koalícióra lépni az SNS-szel.
Berényi József (MKP): Négy nehéz év előtt áll az ország. Vége a politikai stabilitásnak.