Már az is gyanúsnak tűnt, hogy a sikereinkről éjt nappallá téve ódákat zengő állami rádió és televízió hírműsoraiból pénteken kimaradt a Moody's döntése. Pedig a tét nem volt kicsiny: felminősítettünk-e vagy sem? Az eredmény elhallgatásából a gazdaság iránt érdeklődők könnyűszerrel levonhatták azt a következtetést: ismét a bóvliban maradtunk, ami az előzetes felminősítési hurráoptimizmus fényében a kormány súlyos kommunikációs kudarcának tekinthető.
Márpedig az újabb fiaskó megemésztéséhez legalább 24 órára volt szüksége Varga Mihály csapatának. A kedvezőtlen, de kimagyarázható rossz hírek "eladásához" a kormány hozzá van szokva, most azonban levegőnek néztek bennünket. Még csak ahhoz sem vették a fáradtságot a Moody's-nál, hogy adósságkockázatunkról az előre bejelentett időpontban véleményt mondjanak, napirendre vegyenek bennünket. Hallgattak. Szóra sem méltatták a "működő reformok" honát. A nemzetgazdasági tárca pedig méltatlankodik, mert "gazdasági eredményeink alapján kijárna Magyarországnak a felminősítés 2016-ban" - írják.
Szomorú tudomásul venni, de nem jár ki! Hamis ugyanis az az oly sokszor emlegetett állítás, miszerint "a csökkenő államadósság, az alacsony hiány, a mérsékelt infláció és a növekedési számok" nyomán már igazán észrevehetnék a minősítő intézeteknél, hogy milyen kiválóak vagyunk. Az államadósság ugyanis nem csökken, a mutatót egyetlen nap egyetlen órájára teszik csak szalonképessé - Szilveszter napján -, majd a következő esztendő első napján évről-évre visszatalálunk a már jól megszokott emelkedő pályára. Az alacsony hiány táplálója sem ad sok okot a büszkeségre, hisz amit megspórolunk az egészségügyben, az oktatásban, vagy a szociális ellátásban, az nem a pénzügyi mérlegekből hiányzik, hanem a költségvetésből finanszírozott intézmények kiegyensúlyozott működéséből. A növekedési számok sem tölthetik el eufóriával a hitelminősítőket, hiszen tavaly a beruházások volumene csökkent, s csak azzal bírtuk tartani az iramot, hogy az utolsó negyedévben megérkeztek a régen várt pénzek. Moody'séknál ezek alapján mondhatták: szóra sem érdemes!
